Nem tudok figyelni a gondolataimra a zene miatt úgyhogy inkább kikapcsolom.
Szóval hello mindenki aki olvassa a blogomat! Nem hinném, hogy a következő bejegyzés értelmesre sikeredne, de azért írok pár dolgot.
Elég zaklatott vagyok mostanában. Ki vagyok fáradva a tanulás miatt, ill. az miatt nem mert nem is tanulok szinte. Az ösztöndíjam sem lesz meg. Olyan nehéz most írni, mert annyi minden van a fejemben, hogy képtelen vagyok rendszerezni. Olyan dolgokat tudtam meg egyes emberekről (from the school exactly from the class), amik annyira felzaklattak, hogy azóta tiszta idegbeteg vagyok. Bárcsak ne tudtam volna meg ezeket. Jobb volt amíg nem is gondoltam erre. Azóta máshogy nézek azokra az emberekre. Mondhatni undorral. Elegem van az osztályból is. Nem tudom elhinni (pontosabban el tudom), hogy csak pár embert érdekli az hogy jó vagy jobb legyen az osztályközösség. Olyan veszekedés volt pénteken, hogy néhány osztálytársamat teljesen kiakasztotta, de annyira, hogy volt aki sírt is. Undorító egyedek vannak az osztályban. Azok után amiket megtudtam, nem hiszem hogy lehet jobb is a kapcsolat. Ez most úgy hangzik, mintha a sulin kívül nem lenne életem. De nekem fontos az, hogy ahova járok, ahol életem 90°%-át töltöm
ne egy szar hely legyen, ahova undorral kell járni. Pedig tök vártam a kirándulást. Ha nem lenne az az ember, akiből mindenkinek elege van, talán lehetne is egy jó osztályközösség.
Ja elegem van azokból az emberekből is akik érzéseiket úgy próbálják kivetíteni, hogy másról híresztelnek hazugságokat (vagy egyes érzéseket), amiket saját maguk éreznek. Így aztán mindenkit becsapnak, de szerintem legjobban magukat. És ez a legrosszabb, ha valaki saját magát csapja be. Olyan hülyének nézik egymást az emberek.
Sok mindent megtudtam amit nem kellet volna. Most nem fájna ennyire. Annyi mindent leírnék, de nem lehet. Nem fogom mások életét kiteregetni, meg aztán ezzel csak nekik ártanék…
Többet nem írok, inkább csendben emésztem magam.
