Jajjj, hát már megint panaszkodni jöttem ide!!!!!!!!!!
Sírnom kell. Mindentől. Pontosabban tényleg sírok is mindentől. Szegény anyu. Őt sajnálom legjobban, hogy látja hogy mostanában ilyen vagyok. De nem tehetek róla. Ki vannak az idegeim. A nyugtató amit múltkor kértem még mindig meg van. Mondjuk nem is fogom beszedni, mert amikor magam alatt vagyok akkor annyira halálosan nyugodt és rezignált vagyok, hogy felesleges lenne a nyugtató. Ezt a nyugodtságot úgy értem, hogy olyan érzés mintha be is vettem volna, mert csak történnek körülöttem az események, de nem fogom fel. Csak látom, hogy ez meg ez meg ez történik, de lassított felvételben.
És nem akarom azt látni, hogy a Más szenved, mert akkor én is mégjobban fogok és akkor soha nem lesz sunshine. Szóval kérlek tűntesd el onnan azt a szomorú smile-t, meg azt a szöveget mert, mert, mert nemtudom. Mert rossz érzés látni. Aszfaltfelgyűrős boldog szöveget akarok olvasni!!!
És a matek…. Ó, hát ne is beszéljünk róla. Hát mi lesz velem? Hogy fogok leérettségizni??? Hátháthátháthát!!! De lehet, hogy bebeszélem magamnak, és ha minél többet mondogatom hogy ilyen hülye meg olyan hülye vagyok hozzá, akkor tényleg így lesz.
-Szóval, Dzsina!!! Vedd elő agyad legmélyebb bugyraiból (már ha van agyad) azt a rohadt matektudást vagy rossz vége lesz! Ja, és 6 után ne egyél semmit és olyan lesz a hasad mint most, szép lapos!!!!
-oké, értettem!!! Igenis, imperator!!
Most megértem ha mindenki hülyének néz!!! Nem is baj!!! De ha az ember tényleg kikészül akkor ne várjanak tőle józanságot. Mármint mentális józanságot, meg fizikait sem, de az más. Nem vagyok részeges típus. Esik az eső. Egyik pillanatban jókedv, aztán megint rossz. És mindig több a rossz. És most az sem érdekel, hogy éssel nem kezdünk mondatot. És kész!
Posts Tagged ‘semmilyen de mégis valamilyen’
