03.12.09
Mostanában
Hmmm… Már nagyon régen írtam Ok: nagggyon, de naggyon, de naggyon lusta voltam. Ez van mostanában lusta vagyok, de csak így csinálni dolgokat magamnak ahhoz, mert tanulásban viszont nem vagyok az, bár ez a jegyeimen nem látszik. Én próbálok…..
Érdekes, mostanában elkezdődött a tömeges olvasás az osztályban. Ennek örülök, azért jó úgy végignézni, hogy sokan olvasnak még olyanok is akik egyébként utálnak.
A, B, C, D… ez nem az ábc-t karja jelképezni csak úgy érzem, mostanában nem tudok A-ról B-re vagy tovább jutni bizonyos téren. Mindig csak ugyanaz. Várom, hátha megtörténik az amire régóta vágyom. Várom, hogy a szikra hirtelen belobbanjon, de nem. Az állapot stagnál. Akármit csinálhatok, akár fejre állhatok, ez már nem fog változni. Ez ilyen. Úgy érzem csak én töröm magam.
Nowadays (nem akartam szóismétlést 
) olyan érzékeny vagyok… De komolyan. Ha sírnak egy filmben, nem kell sok s már én is sírok, ha olyan részt olvasok a könyvben már sírok, nem tudok végignézni egy híradót, mert sírnom kell, főleg azok miatt a verekedős, romás videók miatt. Mindenen elérzékenyülök. Ezek a pici kis aranyos állatok is: a Sissy, a Böbő vagy Bákszi vagy Cinkes vagy egyéb nevekkel ellátott cica, a Göri vagy másnéven Mózes görény… Olyan aranyosak, megőrülök értük. Imádom őket. Nah, elég a nyálból.
Asszem mára ennyi. Őőőőőőő…….. ZZZzzzzzz…… pip pip pííííp………
12.14.08
Over the szalagavató
Over the szalagavató. El sem hiszem, hogy túl vagyok rajta. Nemsokára teszek fel képeket is. Nagyon megterhelő volt ez az időszak, de még milyen megterhelő lesz az érettségi!
Megint telcsiről írok, szóval ez a bejegyzés is rövid lesz. Tehát elég érdekesen alakult ez a pénteki nap. Először is lett frufrum, aztán szép göndör volt a halyam (olyan mint abban a soktésztás wifon levesben a tészta, akkor inkább fél göndör) aztán meg kellett varrnom a szalagavatós ruhát mert elszakadt a pántja, aztán eltört a melltartóm pántjának a fémcsatja is, aztán a szalagtűzés előtt történt valami az abroncsommal és meghajlott és nem tudtam megigazítani és nem volt tartása és úgy tűzték fel a szalagot, aztán a tortaszelet leesett a tányéromról a ruhámra, de mivel bordó volt nem is látszott, aztán nem volt göndör és dús a szempillám meg a smink sem volt valami szép, ja és a harisnyám is kiszakadt két helyen, azért mert cipő nélkül ugráltam a Rékával meg a Czapival, ja egyébként az ofőnek szánt éneknél nem fértem be a félkörbe sem, a paródián véletlenül megdobtam az osztálytársam arcát aki tanárt játszott, meg csak egy whiskeykólát meg sört meg pezsgőt ittam csak és nem is zsibbadtam pedig akartam, meg nem engedtek már be hajnali 2 fele a rasidba, de legalább voltam az Adriéknál,pontosabban a barátjánál és jó volt ott lenni mert azt nem mondom meg miért, meg nagyon jót ettem a szalagavatós kajából, meg megtanultam pár ütemet dobolni (nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz), meg jól is táncoltam a keringőt, meg a Zoli is jól táncolta, meg nagyon nagyon jól éreztem magam az egész szalagavatón.
És végül lezártam életem egyik kényes pontjából adódó feszültség forrását.
Tehát eseménydús volt az uccsó pár hét. Már csak az érettségit kell túlélnem, meg persze az életem.
Ja, bocsi, hogy nem volt időm fent lenni msn-en. Nem volt időm. Pussz
11.27.08
Vége
… Úgy döntöttem befejezem a blogolást. Mostanában annyit csalódtam a körülöttem levőkben, a körülöttem levő kétszínűségben és álnokságban. De igazából nem ezért hagyom abba. Ez csak egy apró tényező. A blog annyira el tudja venni az ember eszét. Azt hiszem most csak tőmondatok lesznek. Szóval, csalódtam. Sok mindenben. Sok mindenkiben. Kipróbáltam ezt is, kész. Most mindenben rosszat látok. Elegem van szimplán mindenből. Kicsit le kell nyugodnom, és a kezembe kell vennem az irányítást az életem felett. Úgy éreztem kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, de ez nem történhet meg. Én vagyok az úr az én világomban. Nem parancsolgathat senki, bár kompromisszumokra mindig hajlandó vagyok.
Kell egy kis idő. Idő tisztázni dolgokat, érzelmeket, megoldani problémákat, de minden nagyon lassan megy, de nem az én érdekemben… Ha csak rajtam múlna, kegyetlen lennék, de nem lehetek, mert később úgyis visszakapnám az élettől. Én megpróbáltam jól élni az életem. De nem sikerült. Azt hiszem a legtöbb olvasó ezt nem érti. Csak anyu tudja. Ő mindent tud.
Nem akarok tovább szenvedni itt a gép előtt. Hamar befejezem ezt a bejegyzést és elfelejtem egy időre mindezt. Ezt a fertőt. Aztán esetleg később, hamár jobban leszek, akkor talán írok.
11.18.08
Előző utáni
Az előző bejegyzésemet tegnap este írtam telóról, csak valahogy nem jelent meg, de most itt gépen megtaláltam a drafts-ok között és publikáltam. Gondoltam, ezt leírom, hogy úgy olvassátok azt a bejegyzést, hogy tegnap este már nagyon fáradt voltam.
