Azt hiszem itt az ideje, hogy benyújtsam nektek Karácsonyi listám:
Ilyen pici aranyos pónit kérek!!!! Tök jó helye lenne a koleszban!!! 
ÁÁÁÁ, bulizni akarooookkk!!!!!
ÁÁÁÁ, aludni akarooookkk!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! 
Két zacskó csipsz után már igazán kezdtem érezni a számban a káros hatásokat, így hát azonnal fogatmostam. IMÁDOK fogatmosni! Olyan jó érzés a fogaimnak. Mintha külön kicsi lények lennének, akiket a mosással megcsikizek, utána a mentholtól fél óráig buliznak és ujjonganak.
A mai napom nagyon jól indult. Egész délelőtt csak nevettem. Minden órán és minden szünetben, de mikor hazaértem el is repült hirtelen ez a jókedv. Az az igazság, hogy állitanom kell magamon. Rossz üzemmódban vagyok. Mindenkinek ártok és mindenkit megbántok. Nem másokkal van a probléma. Velem!
Nos, most leírom miket kell feltétlenül véghez vinnem a téliszünetben. Azért is írom össze, mert mindig elfelejtem, hogy miket kell csinálnom.
A lista:
1. emailt írni Rékának: társadalomismeret házi, matektanár
2. emailt írni a számtech.tanárnőnek: tételek
3. office cédé Krisztinek: szólni Zolinak
4. matek füzet átmásolása
5. töri tételek másolása
6. továbbtanulásos utánanézés, pontos döntéshozás (már ideje lenne) vagyis már csak a megerősítés hiányzik
7. ajándékkészítés
8. Zolinak, Attilának ajándék
9. cécét kíírni, megtanulni!!! SZIGÓRÚAN!!!!
10. myvipre szalagavatós képeket feltenni
11. sms Daninak
12. szombati rendrakás
13. társadalomismeret házi elkészítése
14. info. gyakorlás SZIGORÚAN!!! különben nem lesz meg az érettségim
15. öcsémmel foglalkozni (nem árt néha )
16. Sziszivel játszani, megtanítani a következőket: ül, áll, fekszik
17. körmömet szépre megcsinálni
18. görénnyel foglalkozni, mefürdetni, körmét levágni
19. elolvasni a könyvet amit az osztálytársamtól kaptam
Hú de szar ez a kávé amit most iszok, mint a méreg olyan íze van
Azt hiszem most hirtelen ennyi, muszáj mindent megcsinálnom!!!!
Van néhány dolog amit már teljesítettem, de persze egyik sem tanulással kapcsolatos:
1. küldtem emailokat
2. office cédé ügyben szóltam
3. vettem ajándékokat is
4. feltettem a szalagavatós képeket a myvipre
5. rendet is raktam
6. írtam a Daninak sms-t
7. elolvastam azt a pici könyvet is
8. foglalkoztam öcsémmel (most is, most éppen filmet nézünk, ezelőtt meg piros alkoholos filccel rajzolt sebesülési foltokat a lábamra, mamámnak megmutattam azt’ úgy megijedt… )
9. foglalkoztam a kutyával is, már jól megtanulta az eldobom a labdát te meg idehozod-at, az ül, áll, fekszik az nagyobb falat lesz
Hát igen… Még sok van hátra. Igyekszem.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak!!!!
Tavaly még karácsonykor sem volt karácsonyi hangulatom, de most van!!!
Na, én már nem a szivárványon akarok túl lenni hanem ezen a héten. Vagyis csak a küzdelmen. Szalagavató. Úgy izgulok. Jajj, megjöttek anyuék… Sietnem kell.
Szóval ez a készülődés olyan kicsit mint amikor valaki összejön valakivel. Nehézkesen alakul,csetlik-botlik, sok az akadály, de mikor belejöttek akkor már minden jó és gördülékenyen halad tovább az eksön felé. Remélem ez is így lesz. Nos megyek is. Csak egy röpke bejegyzés.
Jah, tegnap este…. Füstölő, gyertya, sötét és forrófürdő… Imádom, ha lesz alkalmam ma is ezt fogom tenni… Relax, relax, relax…
Jól kezdődött a mai napom. 
A tegnapi avatás is elég jól sikerült, és talán ez volt az egytlen dolog amit az osztály jobban meg tudott szervezni mint bármi mást. Sokan segítettek és ebben tényleg a legtöbb osztálytársam részt vett. Örültem neki. Meg a Mikulás. Zoli volt a suli Mikulása. Vicces volt, főleg amikor azt mondta, hogy elege van, többet már nem csinálja… Ekkor azt mondtuk a felsőbb osztályoknak, hát bocs, de a Miku most szabadságon van… Nem bírták az idegei… Voltak közöttünk krampuszok, manók is. Na, de ez a téma most engem sem érdekel, nemhogy mást.
De nem nagyon tudok most mit írni. Nem történt semmi érdekes. Tegnap nem tudtunk pizzázni az öcsémmel meg a barátjával, mert le volt foglalva az a k.. pizzázó. Pedig úgy beleéltem magam. Na mindegy, helyette biliárdoztunk a Faházban, ahol ma elvileg valami nagy Miku buli lesz. Úgy sem megyek… Inkább itthon relax… Meg Szombat esti láz, meg Megasztár. Az elsőt azért preferálom mert abból talán még tanulhat is valamit az ember, az éneklésből meg nem.
Jó hír: lehet, hogy lesz matektanárom. Egy a bibi, ez a nő csak hétvégén ér rá és akkor sem mindig, de legalább jobb mint a semmi. Meg olcsó is. Érdekes, hogy a fél osztálynak matektanárhoz kell járnia… Hogy is mondjam, elgondolkodtató…
Na, pápusz. Ezt a szót a Nóritól tanultam.
Van ez a labdadobálós játék, aminek az a lényege, hogy hét dolgot elárul az ember a blogjában, ami titokszámba megy, vagy amit még nem tud róla a blog legtöbb olvasója, majd felkéri hét ismerősét, hogy ők is tegyenek hasonlóan.
Bocs, Réka, hogy kimásoltam a fenti részt, de jól van megfogalmazva.
Nos, én nem titkokat szeretnék megosztani ebben a részben, mivel onnantól kezdve azok már nem lennének titkok, sokal inkább olyan dolgokat írok le, amiket fontosnak, érdekesnek, idekellőnek tartok, vagy amit tényleg nem olyan sokan tudnak:
1.: Szóval: kiskoromban énekesnő szerettem volna lenni. Ez még most is így van. Tudom, hogy nincs jó és tiszta mégkevésbé különleges hangom, de imádok kornyikálni, és amit én művelek az tényleg csak kornyikálás. Az életem, 50%-át az éneklés teszi ki. Minden nap gyötröm a családtagokat, de főleg az osztálytársaimat… Szegények… Miket kell átélniük…
2.: Imádom a táncokat és szívesen táncolnék latin táncokat, vagy hastáncot, csak mint tudjuk minden húzós pénzekbe kerül. Szeretem a mozgást, a ritmust, de tudom, hogy úgy mint az énekléshez, hát ehhez sincs semmi érzékem, viszont talán máshoz van.
3.: Ez a más a hülyéskedés és a nevetés. Életem másik 50%-át a nevetés teszi ki. Aki ismer az márcsak tudja. Háháháháhháhháháhhá Imádok nevetni, ez az éltető erőm, és imádom azokat az embereket akik igazán meg tudnak nevettetni.
4.: Hirtelen nem is tudom mit írjak most. Milyen jó tulajdonságaimat… Nem is tudnám felsorolni… Annyi van…. Háháháh nem ám, csak most megint jó kedvem van, pedig ma jól elvették a kedvem. Akkor írok rossz tulajdonságot: nagyon sértődékeny lettem az utóbbi időben. Nem tudom, szerintem ez a sok stressz miatt lehet, de szerintem ez már így marad.
5.: Mindjárt elkészül a sült szárny. Nyami… 5-ödik dolog, amit fontosnak tartok most megemlíteni, hogy imádom a kávééééét!!!!! Az erőspaprikát és a fűszereket!!!!!!!!!!!!! IMÁDOM őket!!!!!!!!!!!!! Óóóó, a fűszeres, erős ételek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NnnnyYYAMMIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MEG A FINCSI KÁÁVVVÉÉÉÉÉÉÉ! Hops, a caps lock, bocsi
6.: Ami az én legnagyobb hibám, az hogy képtelen vagyok utálni embereket. Egyszreűen nem tudom elképzelni, hogy létezhet olyan, hogy valakit szívből utálunk. Pontosabban el tudom képzelni, csak átérezni nem. Szeretem az embereket. Nagyon naív vagyok és ezért sem tudom őket utálni. Persze vannak olyanok akiket nem kedvelek, vagy nem szeretek, vagy semlegesen érintenek, de még az utóbbi eset is ritka.
7.: Még egy rossz tulajdonság: elég kényes is lettem mostanában. Főleg a hideg miatt kényeskedem. Nem bírom a hideget, nyáron is szinte paplan alatt alszom, de szánkózni viszont akarok!!!!!! Ha jó a társ, a hideg nem számít!!!!!!!!! Annyira.
Hát szerintem csak ennyi, meg majd még úgyis írok dolgokat magamról. Mindenki szeret magáról beszélni, hát én is. Nem hiába van blogom.
Most úgy szeretek mindenkit. Mert egyvalaki mindig fel tud vidítani!! Köszönöm Ez most nem jelszavas, azt majd később.
Ja, ezt a kört itt megszakítom. Nincs hét ismerősöm akinek tovább passzolhatnám a labdát, akiket meg ismerek azok mind megkapták.
Hmmm… Szombat. Ma reggel egészen korán felébredtem a hétvégi ébredésekhez képest: 07:23- kor. Ez elég korainak minősül.
Mostanában eléggé izgatott vagyok: szalagavató: tanárparódia, osztályfőnöknek szánt meglepetés, tánc, táncpartner keresés, after party ; akkor: itt a kicsikutyus, olyan édes, úgy szeretem ; aztán: Zolis meg nem Zolis dolgok ; érettségi: november van és számtechból csak 2 órám volt ; továbbá: este elmenjek bulizni vagy ne ; van egy jó könyvem: történet: pasi kiszeret a nőjéből, 10 éven keresztül nem is beszélnek és alig találkoznak egymással mert a pasi újságíró és járja a világot, de 10 év után kiderül, hogy a nője kerítőnő és a saját lányát is beállítja prostinak. Eléggé elmélkedős és részletes a könyv az eleje fele, de egyben izgalmas is. Tetszik a fogalmazásmód, remélem lesz időm kiolvasni. Az is zavar most, hogy kötelezőt kéne inkább olvasni, és én azt olvasom. Majd akkor párhuzamosan. . Ez az izgatottság nem igazán rossz értelemben értendő. Egy része boldog izgatottság, mint amikor a gyermek egy nappal a Karácsony előtt azon izgul, vajon mit kap ajándékba. Ó, azok a régi szép idők. Milyen jó is volt. A karácsonyfa előtt állva a családdal mikozben szól a Mennyből az angyal, és szinte már izzadtam (sőt nem is szinte, hanem tényleg izzadtam) a boldogságtól és az izgalomtól. Az év fénypontja a Karácsony. A legbensőségesebb, és a legjobb családi érzés ami csak lehet, persze a veszekedések utáni kibékülés után, nem inkább előtt.
tehát, fele izgalom a boldogságnak fele pedig az idegeskedésnek tudható be. Úgy érzem olyan nagy energiák halmozódtak fel bennem, amit le sem lehet vezetni. Egyszer örömkitőrés máskor síróskitörés. Na, de most nem akarom elrontani a kedvem, úgyhogy nem írok több negatív dolgot.
Megyek és olvasom ezt az új könyvet, ami egyébként már nagyon régi, közben játszok a kis Sissy hercegnővel, a legszebb tacsival a világon, aki díjnyertes családból származik. Olyan büszke vagyok rá!!! Olyan szép kislány!!!! ÚÚÚÚÚgggyyyy, szeretem!!!!!!!!
Örömkitörés!!!
Ma megérkezett a család új kedvence. A legaranyosabb tacskó amit életemben láttam. Sissy 3 hónapos tacskó, Chocolat és Golf vérvonalból. Nagyon édes, és imádnivalóan selymes szőre van. Már most imádom!
Imádom a kékszínt. Szeretnék kapni egy kékszínű rózsát! Élőben még nem is láttam olyat.
Négyes lett a törim! Ez jó hír, de rossz hír is mert egy ilyen gyenge dogára kaphattam volna jobbat is, vagyis írhattam volna jobbat is.
Blue sunshine
Vettem néhány édességet: 2 csomag smarties, 1 sztracsatellás boci, 1 milka dessert (a legkedvencebb kedvenc) 2 db. karamellás tesco-s csoki 1 milkatúrórudi 1 twix.
Persze ezt nem ma akarom megenni, mondjuk ezt terveztem de egy csokitól is elkezdett fájni a hasam.
Végre volt a Tesco-ban chilis milka, meg is kóstoltam (ott), de nem ízlett, ezért nem is vettem belőle.
Remélem a csoki jó a lelkisebekre. Legtöbbször nem szokott elég lenni, de most sokat vettem, hogy jó gyorsan gyógyuljon.
Bízok a csoki erejében!
Csoki erőőőőő!!!! Wáhháháháháhá
Hmmm… A legutóbbi bejegyzésemben azt írtam, hogy jó lenne kapni egy jelet, hogy merre induljak, mi legyek ha nagy leszek.
Azt hallottam, hogy ugye az ember az álmaiban sokmindenre választ kap, csak elalvás előtt a kérdésre kell koncentrálnia várni a hatást, vagyis a választ, a jeleket az álomban. Na, hát én feltettem magamnak, ill. a “magasabb” energiáknak a kérdést: “Mi leszek ha nagy leszek, mivel foglalkozzak nagykoromban?”, aztán nemsokára elaludtam. Több álmom is volt, de mindegyik más. Először is arra emlékszem, hogy az első álmomban gyerekekkel foglalkoztam valami suliszerűségben, de ez homályos, annyira nem emlékszem. Aztán valami olyan volt, hogy árultam valamit az utcán, valami kaját, talán popcorn-t, de ez nem biztos. Később pedig valami befolyásos gazdag ember lányát sminkeltem, tök egyedi volt a smink (hozzáteszem másokat utálok sminkelni), ja és valami fekete szuperautója volt az embernek, amire majdnem ráestem mikor kimásztam az ablakon. Aztán valami olyan szemhéjfestékkel festettem be a hajam ami egyfolytában változtatta a színeket, így volt piros, kék, rikítózöld, citromsárga a hajam. Nekem tetszett, de nem tudom miért pont szemhéjra való festék került a hajamra. Aztán megismerkedtem valami fiatal buszsofőr gyerekkel, aki elvitt valahova jó messzire ahol laktam, és miattam elkésett a munkájából. Aztán, mikor otthon voltam, akkor tök sötét színek vettek körül. Kint voltunk a kertben és ástunk valami tök szabályos gödröt, aztán felébredtem. Ebből döntsem el mi leszek, ha nagy leszek?! Kicsit keszekuszák az álmaim, de én nagyon szeretek álmodni, és általában amikor nem vagyok olyan jól (lelkileg) akkor az álmaimba menekülök, és mindig várom már az estét, hogy álmodhassak. Mikor hallottam, hogy tudom befolyásolni az álmaimat, akkor ezen nagyot nevettem, mert soha nem sikerült. Például ha valami szélén, mondjuk egy szakadék szélén jártam, akkor tuti, hogy beleestem. Aztán megpróbáltam kontrollálni az álmaimat. Nagyon nehéz volt. Mindig éber voltam álmodás közben és irányítottam az eseményeket. És képzeljétek, idővel sikerült. Már nem esek bele a szakadékokba, és ha baj van, akkor mindig ki tudom védeni, ill. meg tudom védeni magam. De ez hosszas gyakorlás eredménye. Eleinte mindig arra ébredtem, hogy irányítani akarom az álmom, de mindig nagyon fájt tőle a fejem, az izmaim megfeszültek, a kezem mindig ökölbe volt szorítva. Ma már minden jó, ha rosszat álmodok, azonnal fel tudom kelteni magam.
Biztos sokan nem hiszik el ezeket a dolgokat, mert nem fogékonyak vagy nagyon szkeptikusak. Azt hiszem az álom az egyik legjobb védelmező hely ahova az ember menekülhet, vagyis ahova én menekülhetek.
Hát már megint nem akartam ilyenekről írni.
Ja, amúgy ma sokat tanultam.
Nem bírom ki, hogy ne írjak ide semmit amikor van időm.
Olyan hideg van most odakinn, és én úgy fázom, és úgy unatkozommmmm!!! Ahelyett, hogy tanulnék….
Jó lenne ha valaki már jól megpofozna, hogy észhez térjek!!! Tanulni! Tanulni!
Majdnem minden bejegyzésemben írok a tanulásról. Jó lenne ha legalább fele annyit törődnék a tanulással vagyis tanulnék mint amennyit gondolok rá.
Nem tudom mi legyek ha nagy leszek!!! Gyógypedagógus nem lehetek, rájöttem, mert az öcsémet sem bírom ki, nem hogy még egy csomó ilyen meg ennél nehezebb esetű gyerekkel foglalkozzak. Tudniillik az öcsém még a light-os kategóriába tartozik, akkor el lehet képzelni milyenek azok akik tényleg, igazán hiperaktívak. Viszont mindenféleképpen emberekkel kell foglalkoznom. Nemrég végiggondoltam az eddigi életem és szinte csak olyan emlékek ugrottak be, amikor másoknak segítettem. Már általánosban is én voltam mindenki “kisangyala” (ez nem az az aranyos kisangyal akit mindenki szeret mert mondjuk jól viselkedett vagy valami hasonló), bárkinek ha baja történt én voltam az első aki rohant és segített. Akkor inkább mondhatnám, ill. nevezhetném magamat őrangyalnak. Ez nem nagyzolás, tényleg mindig én segítettem másoknak. Még azoknak az osztálytársaimnak is akiket mindenki utált, persze én nem, mert sajnos én mindekit szerettem (néha meg is szívtam, mert jól kihasználtak). Meg mikor játszottunk a Háromágúnál és találtunk egy utcatáblát és két csapat volt, és meg kellett szerezni egymástól a táblát, és az ellenséges csapat bedobta a táblát egy nagy területű parazsas részre (nem rég égethettek ott valamit mert még füstölt is), hogy akkor egyikűnké se legyen az a tábla. A csapatom már kétségbeesésében el is szomorodott. Akkor is, ki volt a bátor, aki “feláldozta volna az életét is” egy sza**s játék miatt?? Hát én! Fogtam magam aztán besétáltam a parázs közepére és kihoztam a táblát. Nem volt bonyolult. Persze ezt senki nem értékelte. Meg amikor egy másik kiránduláson voltunk egy hegyoldalon aminek az aljában ment a kisvasút, és osztálytársam elesett és elkezdett lefelé gurulni, hát ki mentette meg??? Ki futott utána??? Hát én! És az az igazság, hogy kicsit büszke is vagyok magamra, mert ezekben a helyzetekben rajtam kívül senki nem indult meg hogy segítsen. Meg nemrég mikor mentünk jelenlegi osztálytársaimmal valahova, egy ház mellett volt két tacsikeverék, az egyik megtámadta, pontosabban nekiugrott az osztálytársam lábának és cibálni kezdte a gatyáját, akkor is én ugrottam oda és löktem el a csajt onnan, de én nem tudom hogyan de meg akartam fogni azt a hülye kutyát, és már indultam felé kinyújtott kézzel, hogy lefogom, de azt vettem észre, hogy csak rángatnak el ketten a kutyától. Semmi félelmet vagy ijedtséget nem éreztem. Jó, az az igazság, hogy én meg vagyok edződve az ilyen helyzetekre, mivel itthon már nagyon sok veszélyhelyzet volt, amikor ébernek kellett lenni, mert akár halállal is végződhetett volna.
Nem magamat akartam fényezni (najó, talán egy kicsit igen), de ezzel arra akartam kilyukadni, hogy mindenféleképpen emberekkel kell foglalkoznom majd, de még nem tudom milyen formában. Egyébként abból is gondolom, hogy ilyen emberekkel foglalkozós sorsom lesz, hogy például, ha az osztályban valakivel történik “valami” jó élmény vagy rossz, akkor szaladnak hozzám, hogy elmeséljék. Nem egyszer volt már, hogy tolongtak, hogy mesélhessenek, De az volt a legjobb érzés mindig, mikor mondták, hogy Dzsina, ezt azért mondom, mert tudom, hogy bízhatok benned, és tudom, hogy senkinek nem mondod el. Persze később a többieknek is elmesélte az adott személy, de akkor is, én voltam az első, a legelső akinek elmondta, mert bízott/ bízik bennem. És, lehet hogy ez is sablonszövegnek tűnik majd, de én ezért (is) szeretem őket. Szeretem az embereket. És érdekel mindenki akit megismerek (főleg Akit nagyon megszeretek) és mindig arra gondolok vajon éppen ebben a percben mit csinál (még akkor is ha már nem beszélünk egymással).
Jó lenne ha kapnék egy jelet valahonnan és tudnám, hogy merre is induljak, mivel foglalkozzak pontosan.
Úgy látszik tényleg unatkozom, mert nem is terveztem, hogy erről írok, csak most jöttek a gondolatok.
Fáznak a kezeim, meg a talpaim….
Legyen mindenkinek jó napja és jó estéje. Most éppen megszállt a lelkibéka,:D (háh, micsoda poén, haha) úgyhogy csak pozitív dolgokra gondolok. Bulizzatok, szórakozzatok, egyetek és igyatok jót!!!!!!!! Én is mennék bulizni, de most nem tudok sajna. Talán jövőhéten.
Chiao
Ja, most a kékszínű rózsa a kedvencem! (*_*)
Végülis estére jobb kedvem lett. Igaz ehhez kellenek az előzmények is. Talán majd később az előző bejegyzésemet jelszavastalanítom. Ismét egy szép magyar kifejezés, most az egyik ismerősöm biztos kijavítana…
A lényeg, hogy most egyenlőre whiskykóla, később lélekregenerálás, aztán tanulás ezerrel, bár a matekot még mindig nem tudom hogy fogom megtanulni. Majd beöltözök a szadomazo ruhámba, ahogy azt mindig teszem ha valamit el akarok érni, aztán befogom a Zolit. Amúgy nem.
Kicsit most zsibbadok, de még mindiog jobb mint a délutáni befordulás. Annál nincs rosszabb….
Aranyos a görényem, most éppen vakarózik. El vinném sétálni, de hideg van. És egyre hidegebb lesz. Tudom… Éssel nem kezdünk mondatot…
Apu most is kínálgat a szülinapi whiskyéből. Most egyelőre nem kérek többet. Bátyám még mindig alszik. Jó lehetett a tegnapi BH.
Most megyek. Anyu valami nagyon finit csinál vacsira. Kicsit sok a smile. Vajon miért?
Olyan jól éreztem magam tegnap éjszaka!!!!!
A helyet, ahol voltam nem mondom el, mert egyesek érdekesen néznének rám… Én nem ilyen zenéket hallgatok…. Rock forever!!! Na, de mégis, azért ezerszer jobban éreztem magam mint egy rock koncerten. Bárcsak mindig ilyen lenne, oh, bárcsak!!!!!!!!!Akarom!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Többet inkább nem is írok erről, csak a szívem fájna…… Fáj is……….. Ühümmbrühümmmühümmmmmmmmm!!!!
Jajjdenemtudomleírniolyank***ajóvolt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Reggelente
Ragya rügye ragad rátok,
Rút rózsabokor , s reszkető rákok,
Ruhátlan rigók, s ronda rühek,
Reggelente recsegve repesgettek.
Balsors
Bőgő bolha búslakodik,
Balsors balladája belebújik
Bátor Bodri bolyhos beleibe,
Bár bűneit bőgve beismerte.
Epitáfium
Eme ember egyszer elesett!
Elnémult elmezavarban elszédülve
Előfizetett egy erekciót előidéző erényövre.
Elutasitotta ezt egy elnök
Ehelyett eme egyednek
Exogámiát expiált.
Ezért eme egyén
Egy erkölcsös egyedet elszéditetts eljegyzett.
Egy embert e tett emésztett,
Ezért eme embereket egy erdőben elvéreztetett.
Eme tett ezen egyénnek nem felelt meg,
Ezért elszenesitette eme tetemeket.
Eme ember egyszer elesett!
S elnémult elmezavarában elszédülve elszenesedett.
szóértelmezés:
Epitáfium: sirfelirat, sirvers
Exogámia: nemzetiségen kivüli házasság
Expiált: engedélyezett, jóváhagyott
Egyszer magyarórán verset kellett irnunk. Mindenki kapott egy betűt, és az volt a feladat, hogy minden szónak (lehetőleg minden szónak) ezzel a betűvel kellet kezdődnie. Hát én ezeket a verseket irtam Gondoltam megosztom veletek.
Na megyek is, mindjárt kezdődik egy biológia óra….. Szóval alvás…. Happy new year!!!!!! Jupppppeeeeeee
