Ezt komolyan alig tudtam elhinni.

Volt egyszer egy libánk, akit nagyon szerettünk,  Tetü (rövid ü-vel!) volt a neve. Sajnos ezt a kis libucit a többi kis libuci nem fogadta be. Sem a fiúk, sem a lányok nem érezték úgy, hogy egy légtérben  szeretnének élni vele, ezért sokat csipkedték szegényt, míg végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy el kell különítenünk a kicsikét a saját érdekében. Nagyon sokszor volt közöttünk ez a libu, ott mászkált az udvaron és mindig jött utánunk. Olyan aranyos volt sárga korában!!!! De aztán ős is nőtt, nőtt és nőtt. Akkor már nem volt annyira aranyos, de még ekkor sem fogadta be a többi kegyetlen liba. Szegény olyan vékony volt, hogy csak a tollai tartották egyben. A mamám eltervezte, hogy el kezdi tömni, hízlalni, hogy legalább boldogan (kövéren) haljon meg, meg hogy azért mi is jól lakjunk. Sajnos nem lehetett rendesen megtömni, mert olyan vékony volt a torka, hogy csak pár szem kukorica csúszott le rajta, ezért le lett vágva. A mamám boncolás közben egy igen érdekes dologra figyelt fel. Azt vette észre, hogy ennek a libunak, heréi és tojásai (rendes libatojásai, pontosabban a tojásnak való hely v. vmi ilyesmi) is vannak. Ez azt jelenti, hogy ez a kicsi kis libu egyszerre volt fiú és lány is! Ez olyan hihetetlenül hangzik. Pont velünk esik meg ilyen? Ez olyan jó!!!!!!!!!! És vicces!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Természetesen ahogy az embernél, úgy ez az állatoknál is előfordul, tehát nem kéne ennyire meglepődnöm rajta, de hát annyira jó, hogy pont nálunk történt ez meg. Mindig csak a tv-ben látok ilyesmit.