Tavasz!!!!!

Végre itt a várvavárt TAVASZ!!!!! Zsongás és buliiiiiiii! Na persze nem abban az értelemben, amire egyesek gondolnak. Semmi különös nem fog továbbra sem történni. Elmegyek a barátaimmal koncertekre, ha minden jól megy, esetleg a Buffival meg a Rékával is eljutunk a Vesztegig. Jó lenne, de most nem gondolhatok másra, csak a tanulásra. Nagyon rossz lett a félévim (4,1-es átlag), ez nem elég az ösztöndíjhoz. Sokat kell javítanom, de olyan nehéz ha az ember mindig másra, édesebb dolgokra gondol… Azt akarom, hogy itt legyen már a nyár!!!! Még soha nem akartam ennyire dolgozni. Alig várom már a nyüzsgést, a sok ismeretlen embert és hogy beszélhessek angolul. Már előre látom, mennyire ki leszek készülve következő évben is, mert úgy tervezem, hogy mégtöbbet fogok dolgozni, mert kell a pénz. Csak az a baj, hogy tavaly nyáron is csak kb. 10-12 napot nem dolgoztam, s akkor is esőben voltam otthon. Jövőre le akarom tenni a jogsit, és a nyelvvizsgát angolból és németből is (remélem ezek még az érettségi előtt teljesülnek).

Szóval most éppen minden szép és jó, és cool meg minden. Remélem sikerül jóra megszerkesztenem a főnökömék zenekarának weblapját.

Feloldozva

Életem egyik legfontosabb és egyik legmegnyugtatóbb beszélgetését vittem ma véghez.  Szerintem az egyik legszerencsésebb embernek tudhatom magam az egész földkerekségen. Mindent megbeszéltem ma anyukámmal, annyira megnyugtató, hogy ugyanúgy gondolkoznuk dolgokról. Ettől a beszélgetéstől szinte már teljesen elmúltak a feszengéseim, sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és új erővel vághatok neki a napnak, vagy talán az életnek. Sokkal pozitívabbnak látok most mindent. Erre vártam már nagyon régóta. Először azt hittem, hogy mérges rám az ügy miatt, de kiderült, hogy ő sem és én sem mertünk közeledni egymáshoz e dologgal kapcsoltban. Már kezdtem azt hinni, hogy elvszítem, ami számomra a legfontosabb, de most, most minden jobb. Anyukám a legfontosabb számomra. Ő mindig az anyukám marad és talán az egyetlen lelkitársam. Végre feloldozva érzem magam!