Ösztöndíj

Még hogy ösztöndíj. Ilyen kevés pénzzel akarnak engem ösztönözni? Jó, nem mondom, több mint a semmi nem panaszkodhatok, meg ezt is meg kell becsülni meg meg is becsülöm csak…
A tavalyi 60.000ft-hoz képest ez a 36.000 amiért kétszer kell megküzdeni és lehet, hogy nem is kapom meg az összeset. Szóval januártól kezdve egy éven keresztül 3000ft-ot kapok, ami ugye ha jól számoltam 36.000ft-ot jelent, de nyárra felfüggesztik a pénz utalását és jövő ősztöl is csak akkor kapom meg a többit, ha megint legalább anyi lesz az átlagom, mint tavaly év végén (4.6). Még jó, hogy nem voltam több… Annál nehezebb lenne… Na jó, persze bánom, hogy nem volt több. Ja, és ha nem érem el a 4.6-ot akkor ugye nem kapom meg a többi pénzt, tehát csak 15.000ft-om lenne. Szóval ez a nagy ösztöndíj…. Kétszer megküzdeni ezért a kicsi pénzért. Na de ezt is becsülni kell. Meg plusz motiváció, szóval van előnye is.

Zűrzavar meg egyebek de inkább elegem van

Nem tudok figyelni a gondolataimra a zene miatt úgyhogy inkább kikapcsolom.

Szóval hello mindenki aki olvassa a blogomat! Nem hinném, hogy a következő bejegyzés értelmesre sikeredne, de azért írok pár dolgot.

Elég zaklatott vagyok mostanában. Ki vagyok fáradva a tanulás miatt, ill. az miatt nem mert nem is tanulok szinte. Az ösztöndíjam sem lesz meg. Olyan nehéz most írni, mert annyi minden van a fejemben, hogy képtelen vagyok rendszerezni. Olyan dolgokat tudtam meg egyes emberekről (from the school exactly from the class), amik annyira felzaklattak, hogy azóta tiszta idegbeteg vagyok. Bárcsak ne tudtam volna meg ezeket. Jobb volt amíg nem is gondoltam erre. Azóta máshogy nézek azokra az emberekre. Mondhatni undorral. Elegem van az osztályból is. Nem tudom elhinni (pontosabban el tudom), hogy csak pár embert érdekli az hogy jó vagy jobb legyen az osztályközösség. Olyan veszekedés volt pénteken, hogy néhány osztálytársamat teljesen kiakasztotta, de annyira, hogy volt aki sírt is. Undorító egyedek vannak az osztályban. Azok után amiket megtudtam, nem hiszem hogy lehet jobb is a kapcsolat. Ez most úgy hangzik, mintha a sulin kívül nem lenne életem. De nekem fontos az, hogy ahova járok, ahol életem 90°%-át töltöm
ne egy szar hely legyen, ahova undorral kell járni. Pedig tök vártam a kirándulást. Ha nem lenne az az ember, akiből mindenkinek elege van, talán lehetne is egy jó osztályközösség.

Ja elegem van azokból az emberekből is akik érzéseiket úgy próbálják kivetíteni, hogy másról híresztelnek hazugságokat (vagy egyes érzéseket), amiket saját maguk éreznek. Így aztán mindenkit becsapnak, de szerintem legjobban magukat. És ez a legrosszabb, ha valaki saját magát csapja be. Olyan hülyének nézik egymást az emberek.

Sok mindent megtudtam amit nem kellet volna. Most nem fájna ennyire. Annyi mindent leírnék, de nem lehet. Nem fogom mások életét kiteregetni, meg aztán ezzel csak nekik ártanék…

Többet nem írok, inkább csendben emésztem magam.

Minden te vagy

Rájöttem, hogy nem létezik olyan, hogy igazi én. Nincs olyan, hogy “kihoztad belőlem azt aki igazán vagyok”. Ilyen nincs. Mert bármit teszel, az mind te vagy. Te akartad (persze lehetnek kivételes helyzetek), te tetted mert az te voltál. Az embernek ezer arca van, nem cselekedhet és nem lehet olyan minden egyes szituációban. Persze van egy alap személyiség, például van aki kedves van aki nem, van aki tüzes vérű és képtelen megmaradni egy nő/férfi mellett. De minden amit teszel az TE vagy!

A Zoli már megint meglepett! Haza megyek munka után, tök fáradt vagyok, alig várom hogy vizszintesbe kerüljek, hogy a hasogató érzés elmúljon a lábamban, és a Zoli egy kis meglepivel vár. Zoli is sokat dolgozott aznap, és hát este még sok mindent kellett bepótolni(cd másolás a 13. osztály ballagására, munkák stb) A meglepetés az volt, hogy tiszta ittas volt és agresszív. Azért ordítozott velem, mert nem akartam adni puszit a bortól bűzlő szájára. Elkezdett ordítozni, hogy mi az hogy én nem adok neki puszit ezért magához rántott és lenyomott egy puszit a számra. Utána veszekedtünk, és azért volt mérges mert én kiabáltam vele. Mert ugyebár csak ő ordítozhat. Annyira felidegesített, hogy a közeli akváriumot majdnem a földhöz vágtam, de sajnáltam a kicsi teknőst, ezért csak egy labdát dobtam neki a szekrénynek (nem akartam a Zolinak hajítani). Na mindegy, lefeküdtem aludni, felébredek 23:00-kor
, és hát neki annyi munkája volt még a gépen, hogy ezt biztos csak autóversenyzéssel lehetett megoldani. Szóval felébredek, és nézem hogy a “most wanted”-ban hogy kacskaringózik az úton, neki megy mindennek és közben issza a bort. Mondom ennek aztán tényleg nagyon sok munkája van. Megkérdezem mikor akar lefeküdni, aztán azt mondta nem tudja, én meg mondtam neki, hogy az alkohol miatt nem tudsz aludni, meg holnap korán kell kelnem mert ugye dolgozok és nem is keveset. Kikapcsolta a gépet aztán mondta, hogy “hát most már tudsz aludni”. Mondom magamban kösz…Másnap persze tök kedves mintha mi sem történt volna.

Szóval ez van. Dolgozok mint az állat, hogy legyen jövőre jogsim, meg két nyelvvizsgám, meg hogy tudjam fizetni a sulit. Nincs mese.

Ennyi

Zoli egyik blogbejegyzése: Kész. A barátnőm kitalálta, hogy az ismerőse zenekarának a weboldalát akarja felcsinosítani. Pontosabban meglepetésként készíteni egy újat. Mert a mostani tényleg elég gáz. Nem érti meg, hogy az nem két kattintás. És erre jön a válasz: “Ne néz már hülyének. Meg akarom tanulni.” Tudom, hogy vannnak “WYSIWYG” weboldalkészítő progik, amikben egész jó sablonok (na jó, tűrhető) vannak, ráadásul fel is tenném a laptopomra valamelyiket. De már másodszorra szólta le. Hogy ez mekkkora szar. Mondom: “Nem kötelező használni.”Tehát weblapot akar csinálni a barátnőm. Segítenék is neki, de ilyen hozzá-állásal nem fog menni. A laptopra nem tartana feltelepíteni valamelyik programot, még többfélét is feltennék neki, hogy melyik áll neki kézre. De ne szólja le! Az egy dolog, hogy tényleg egy rakás szar, de ezt csak én mondhatom.

Ennyit a dologról. A szemembe bezzeg semmit nem mond meg.

Sajnos én túl hülye vagyok mindenféle számítógépes és informatikához kapcsolódó dologhoz. Nem is tudom miért gyűlöltem meg az egész informatikát. Vajon? Gyűlölöm!!!! Csak arra használom, hogy tudjak netezni.

Nem vagyunk egymásra építő hatással. Bezzeg mikor megbeszélésre kerül sor, akkor csak lehajtja a fejét, és nem szól semmit. Én mondom neki, hogy mond el mi a véleményed a dologról, hogy lenne jobb, mi a rossz stb. stb. ő nem felel max azt mondja nem tudom. De én ugyebár mindig csesztetem, bántom, piszkálom. Ő miért nem tudja megmondani nekem a problémáit? Miért van az, hogy a mikor otthonról hazajön és én megkérdezem tőle, hogy mi volt, ő nem válaszol? Soha nem mond semmit. Másnap beszélgetünk anyuval és kérdezi tőlem, hogy tényleg ez meg ez volt a Zoliéknál, én meg csak nézek, hogy mi van, nekem nem mondott semmit.

Nem akarom most tovább idegesíteni magam, és tudom, hogy ez soha nem fog megváltozni amíg együtt leszünk.