05.28.09
Csodás az életem….
Hogy miért?
Mert BOLDOGTALAN VAGYOK!!!!!
Ma nézegettem egy ismerősöm képeit myvipen és volt egy kép ami mindegyiknél kifejezőbb volt. Az illető szemében annyira sugárzott valami, valami megmagyarázhatatlan, de rájöttem, hogy az ÉLET az ami ennyire kifejeződik azokban a szemekben! Az ÉLET maga! Az elevenség, a boldogság, szeretet, nem beszélve aszépségről, és minden! A minden volt benne!
És én akkor eldöntöttem, hogy nekem ARRA van szükségem!! Az ÉLETRE, a BOLDOGSÁGRA!!!
Bocsi, már megint lelkiztem……Ez van. Szeretethiány meg ááááááhhhhhhh!
02.20.09
Tudom, nem tudja, tudják majd, de nem tôlem
Nem tudja, hogy én tudom amit másnak nem szabadna tudnia, de még rajtam kìvül is tudják páran, mondjuk én tõlük tudom amit tudok, de ha kiderülne amit tudok és még páran tudnak, akkor nagy bajban lennének valakik akik nem tudják, hogy mi tudjuk, de ezentúl nem mondom senkinek sem amit tudok, mert elôfordul, hogy akiben annyira biztunk annak eljár a szája, de én tudom, hogy ez nem az elsõ eset. A lényeg, hogy amit tudok nem osztom meg mindenkivel, akikben ezelôtt megbìztam, de tudok amit tudok és majd azokkal szépen megbeszélem akik tudják. Ó, ha tudnátok…
11.27.08
Vége
… Úgy döntöttem befejezem a blogolást. Mostanában annyit csalódtam a körülöttem levőkben, a körülöttem levő kétszínűségben és álnokságban. De igazából nem ezért hagyom abba. Ez csak egy apró tényező. A blog annyira el tudja venni az ember eszét. Azt hiszem most csak tőmondatok lesznek. Szóval, csalódtam. Sok mindenben. Sok mindenkiben. Kipróbáltam ezt is, kész. Most mindenben rosszat látok. Elegem van szimplán mindenből. Kicsit le kell nyugodnom, és a kezembe kell vennem az irányítást az életem felett. Úgy éreztem kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, de ez nem történhet meg. Én vagyok az úr az én világomban. Nem parancsolgathat senki, bár kompromisszumokra mindig hajlandó vagyok.
Kell egy kis idő. Idő tisztázni dolgokat, érzelmeket, megoldani problémákat, de minden nagyon lassan megy, de nem az én érdekemben… Ha csak rajtam múlna, kegyetlen lennék, de nem lehetek, mert később úgyis visszakapnám az élettől. Én megpróbáltam jól élni az életem. De nem sikerült. Azt hiszem a legtöbb olvasó ezt nem érti. Csak anyu tudja. Ő mindent tud.
Nem akarok tovább szenvedni itt a gép előtt. Hamar befejezem ezt a bejegyzést és elfelejtem egy időre mindezt. Ezt a fertőt. Aztán esetleg később, hamár jobban leszek, akkor talán írok.
11.06.08
Something
Nem, most nem írok angolul, bár lenne kedvem, de annyira még nem megy.
Nem nagyon tudok miről írni igazából. Tanulságos volt az elmúlt 3 vagy 4 hét. Voltam mélyen, de a fellegekben is. szóval hullámvasút, de most élesebb hullámokkal mint máskor. De sok mindent tanultam. Lehet ez egy kicsit sablonszöveg, de így van. Először is végre beszélgettem a volt legjobb barátnőmmel kb. 2 év után, aztán hát igen, sok minden történt, jó és rossz, többségében jó, de végül rossz. Rég voltam már ennyire “mélyen”. Mindig rájövök mit hagyok ki, miből maradok ki, csak azért mert befolyásolható és gyenge vagyok/ voltam mikor az észnek kell/kellett dönteni. Viszont egyszerűen nem hagyhatom magam mégjobban elsüllyedni. Most az érettségire kell figyelnem, mert talán ez az egyetlen esély a változtatásra, és most ezt az anyagiakra értettem. Szóval:
-Kellj fel Dzsina mert nagy gondok lesznek!!
-Oké. 
Na, hiszen már megint magamban ill. magammal beszélgetek. Az őrület határa…
Nézzük a dolgok jó oldalát, lesz ez még rosszabb is.
11.05.08
Hogy ilyen egyszerű????
Egyszerű a képlet??? Az nem tudhatja aki nem éli át, aki nincs benne, aki nem tapasztalja meg, aki nem érti meg. Az nem tudhatja, és nem mondhatja, nem jelentheti ki hogy egyszerű a képlet. Csak egy pillanatra cserélnénk.
Fejfájáscsillapító be, nyugtató még nem, elég mélyen vagyok, meg holnap töri nagydoga, nagyfelelés, nagy sz*r az egész. Jobb lenne ha nem is lenne. Mármint hogy én nem lennék. Basszus. Mennyivel jobb lenne mindenkinek. Nem bántanék meg senkit.
Megpróbálok tanulni, már van egy ki****ott 1-esem.
NO COMMENTS, please!
10.28.08
Fáj, fáj, fáj
Már nem a fejem fáj. Már az új fülbevaló és a coax kábel sem boldogít. Hányszor kell még átrendeznem a szobám?????
Istenem, elgyengültek a kezeim megint. MIért? Nem értem! Hogy lehet, hogy valami így lehet?!
Miért nem mehet minden egyszerűen? De talán ennek így kell mennie, először sok akadály aztán minden ott van a kezemben? Vajon hogy lesz? Nem tudok dolgokat elfogadni. Nem! Ez nem mehet így!!!!!!!! MIért kell így mennie? És ha nem így menne megérné ha úgy menne? Hogy kell mennie? Itt nem lehet vége!!!! Vagy igen????
Lehet, hogy ezt egy páran nem értik, de az a lényeg, hogy az értse akinek értenie kell.
10.26.08
Azért, hogy legyen valami amit olvasni is lehet
Végülis estére jobb kedvem lett. Igaz ehhez kellenek az előzmények is. Talán majd később az előző bejegyzésemet jelszavastalanítom. Ismét egy szép magyar kifejezés, most az egyik ismerősöm biztos kijavítana… 
A lényeg, hogy most egyenlőre whiskykóla, később lélekregenerálás, aztán tanulás ezerrel, bár a matekot még mindig nem tudom hogy fogom megtanulni. Majd beöltözök a szadomazo ruhámba, ahogy azt mindig teszem ha valamit el akarok érni, aztán befogom a Zolit. Amúgy nem.
Kicsit most zsibbadok, de még mindiog jobb mint a délutáni befordulás. Annál nincs rosszabb….
Aranyos a görényem, most éppen vakarózik. El vinném sétálni, de hideg van. És egyre hidegebb lesz. Tudom… Éssel nem kezdünk mondatot…
Apu most is kínálgat a szülinapi whiskyéből. Most egyelőre nem kérek többet. Bátyám még mindig alszik. Jó lehetett a tegnapi BH.
Most megyek. Anyu valami nagyon finit csinál vacsira. Kicsit sok a smile. Vajon miért?
01.16.08
Utoljára
Érdekes módon, szinte minden nap én alszom el a családban legutoljára.
Szinte csak ilyenkor van időm elgondolkodni dolgokon. Legutóbb például arra ébredtem rá, amit persze mindig is tudtam, csak akkor (is) tudatosult bennem, hogy mennyire imádom az egész családomat. Annyira családcentrikus vagyok. Mindenkit imádok a családban. Nem tudom más hogy van ezzel, de ha én valakit elveszítenék a szeretteim közül, biztos összeomolna az egész életem. Szerintem nem bírnám ki.
Ebben a pillanatban annyira szeretek mindent, mindenkit. Boldog vagyok, a sok stressz ellenére. Szerintem nem sok ember ilyen boldog az életben. Mindenem meg van ami kell. Ami számomra a legfontosabb az mind egy karnyújtásnyira áll tőlem.
Mindig eszembe jut mennyire rövid az élet, és hogy mennyi mindent átélünk ezalatt a pici idő alatt. Már most fel kell készülnöm a következő utazásra, a következő életre. Úgy kell élnem, hogy egyetlen tettemet se kelljen megbánnom, hiszen mindenki követ el hibákat amiket nem kellene, de ezekkel meg kell tanulni együtt élni, még akkor is ha ezek életre szólnak. Annyi mindent meg kell még tenni! Az alkalmakat mindig ki kell használni, amiket sajnos én ritkán ragadok meg. De honnan tudhatom azt, hogy az az alkalom a megfelelő alkalom. Ha nem vágok bele sohasem tudhatom. Soha nem szabad a könnyebbik utat válsztanom, visszafordulni, hagyni elúszni, nem küzdeni! Kell!!! Kell még a következő és a következő alkalom után is még egy, mert nem mindig lehet talpon maradni. Van, hogy az ember elfárad és a könnyebbik utat választja pedig tudja, hogy nem szabad, de mégis! Ezért kell a következő alkalom! Azért, hogy 100-ból 10-et visszautasítsunk. Ez még jó arány lenne, de a valóságban a legtöbb ember 50-et utasít vissza ezért van mindig ugyanott. Meg kell tanulni kihasználni az életet. Senki nem tudhatja, hogy meddig tart az övé. Bánom a sok elszalasztott alkalmat, de remélem és tudom, hogy lesz még sok. Vajon hány alkalmat érdemel egy ember? Ez kiszámíthatatlan.
Ma utoljára még annyit mondanék, tudom ez rossz alkalom, de fáj az alkarom. HAHAHAHA De nagy viccccc. De komolyan, fáj a tesi miatt.
