Valamelyik nap, apukám megkérdezte: “Dzsina, neked van olyan tárgy az életedben amitől nem tudnál megválni?”
Kicsit átgondoltam létezik e ilyen, de azt válaszoltam, hogy: “Nem, nincs olyan tárgy amitől ne tudnék megválni.”
Erre ő azt mondja: “De azok az emberek, akik nem ragaszkodnak valamihez, azok üresek.”
Nos, szerintem nem így van. Azért mert nem vagyok anyagias az nem azt jelenti, hogy üres ember vagyok.
Csak, az emberek nehezen értik meg, hogy létezik olyan, akit tényleg NEM ÉRDEKEL a pénz, és az anyagi dolgok. De ezt ne úgy értsétek, hogy nekem nem kell a pénz, hogy nem kellenek a jó cuccok, a drága ékszerek, a drága telefonok vagy akármi. Én is örülnék, ha mindez meglenne, de nem ezek az elsődleges dolgok. Múlt héten, az egyik tanárommal beszélgettem, és egyszerűen nem akarta, vagy nem tudta megérteni, hogy nekem az érzelmek sokkal fontosabbak mint az, hogy kapjak valami drága dolgot. Hiszen ezek mit sem érnek, ha nincs mögöttük a szív. Aki nem tapasztalja meg a jót, az nem fogja fel, nem értheti meg mit jelent az, hogy többet jelent az hogy foglalkozunk valakivel mint az hogy megvásároljuk.
Viszont: ez a tanár mondott egy olyat is amin még nem gondolkodtam és teljesen igaz, mégpedig: hogy valaki abban leli örömét, hogy tárgyakat adhat szívvel, valaki pedig abban, hogy szeretetet ad, és hogy mindkettőt meg lehet érteni. Ez így is van. Csakhogy ezek szerint aki tárgyakat ad szívesen az azt is várja el és nem tudja értékelni az érzelmi dolgokat. Ezzel nem is lenne különösebb probléma, csak… nem egészítik ki egymás szükségleteit.
Nah, nem akarok többet lelkizni. Nincs nagy kedvem, főleg, hogy úgy érzem, hogy a maradék lelkem is kiölődik….
Egyébként, azt hiszem egy dolog van amitől nehezebben válnék meg, az a szempillaspirálom 
Hehehhh, igen, imádom a szempillaspirálokat!!!! 
