Nyitott szemmel

Háttal a világnak, bármit el tudok képzelni róla.
De szembefordulva vele látom a valóságot.

Fájdalmas a valóság!

Gondol, gondol, gondol

Lassan kezdhetem minden blogbejegyzésemet úgy, hogy már nagyon régen írtam, de ez csak a lustaság miatt van, ezért most megint írok, hogy legyen valami amit lehet olvasni.

 

Minden nap azon gondolkodtam mit fogok legközelebb írni, meg is volt az ihlet, de vagy nem voltam gépközelben vagy csak meggondoltam magam. Hát ezeken gondolkodtam mostanában:

 

Érzékenynek lenni…

Nem jó. Nagyon sokszor kívánom azt, bárcsak kőszívem lenne, bárcsak én is érzéketlen lehetnék mint egyes emberek, de nekem ez nem adatott meg. Egyelőre. Igazából nem is akarok érzéketlen lenni. Lehet hogy fájdalmasabb így, és nehezebb így élni, de mégiscsak sokkal emberibb. Sírni könyvek miatt, sírni filmeken, sírni mert megbántottak, sírni mert kedvesek, sírni mert jót tettél… De legalább annál többet tudok nevetni. A kőszívű emberek még nevetni sem tudnak igazán, és persze örülni sem dolgoknak. Ők csak vannak. Nekik nem számít semmi. Nekik nem számít kinek a lelkén gázolnak át, ők csak magukkal tudnak foglalkozni. Ezzel együtt az is bizonyított, pontosabban nyilvánvaló, hogy ők helyezkednek el a ranglétra tetején. De a kérdés: megéri e ott lenni, abban az ürességben, egyedül, mindezt csak vagyonért?

Nekem nem.

Boldog vagyok, mert sorolhatnám mért, de legfőképpen, mert itt van velem anyukám. Örülök, hogy olvassa a blogomat, örülök, hogy kommentel is, és nem számít ki mit gondol, hogy „milyen gáz, ha a szülő olvassa a blogot és még kommentel” is. Sokan örülnének ha olyan anyukájuk lehetne mint nekem! Szeretlek anyu!!!

 

Álarcal élni…

Nem tudom egyes emberek, akiket ismerek, mitől akarják magukat megvédeni az álarcukkal. Talán ha önmaguk lennének, nem is kéne megvédeni magukat, nem kéne elrejtőzniük, de ők tudják… Én csak jót akarok… Néha én is felveszem az álarcom, de azt le is kell tudni venni.

 

Jók és rosszak, kedvesek és bunkók…

Köv. részre vonatkozóan: „akinek nem inge, ne vegye magára”

Ez kapcsolatban van az érzékenységgel. Azt vettem észre, hogy általában a kedves emberek, a jószándékúak legtöbbször elöl helyezkednek el. Ezt úgy értem, hogy például ha megnézel egy termet, kik ülnek elöl és kik ülnek hátul? Ha megnézed a buszon a fiatalokat, kik helyezkednek el elöl és kik hátul? Ha megnézel egy tömeget, pl. mondjuk egy iskolai előadáson, kik helyezkednek el elöl, és kik hátul? Szóval ha csak a buszt nézzük, akkor mindig a leghangosabbak vannak a hátsó részen, akik beszólnak mindenkinek, akik piszkálódnak., de egy osztályteremben is ugyanez a helyzet. Ez mindenhol így van. Persze vannak kivételek…

Szóval majd ha egyetemre megyek, akkor tudom kikkel kell barátkoznom.
Az első mondatom megerősíteném!

Pillanatnyilag szuper idő van. Süt a Nap, de hideg van. Innen bentről ez szupernek tűnik.

Egy hónap múlva érettségi! El sem hiszem. Tavaly ilyenkor azon gondolkodtam, óhhhh, jövőre érettségi, jólvan, az még arrébb van…. Ráérünk arra még. De most, te Atya Ég!!!! 1 hónap és itt van!!! Mi lesz velem??? Matekkkk!!!!!!!!!! MEGTUDOM CSINÁLNI!!!! IGEN!!!! ÉN TUDOM!!!!!!!! Vagy nem??? DE!!!! IGEN!!!! MEG FOGOM CSINÁLNI!!! Remélem…

Síííírok…

MEGSZAKAD A SZÍVEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyelőre csak ennyit tudok mondani a Twilight-ról, az Alkonyat című könyvről.
Létezik, hogy én valaha ennél jobb könyvet olvassak?????!!!!
Szerintem nem…

Aki nem szeret olvasni, nézze meg filmben, bár fele annyira sem jó mint a könyv. Csak azoknak az embereknek ajánlom, akiknek van lelke…

Mostanában

Hmmm… Már nagyon régen írtam Ok: nagggyon, de naggyon, de naggyon lusta voltam. Ez van mostanában lusta vagyok, de csak így csinálni dolgokat magamnak ahhoz, mert tanulásban viszont nem vagyok az, bár ez a jegyeimen nem látszik. Én próbálok…..

Érdekes, mostanában elkezdődött a tömeges olvasás az osztályban. Ennek örülök, azért jó úgy végignézni, hogy sokan olvasnak még olyanok is akik egyébként utálnak.

A, B, C, D… ez nem az ábc-t karja jelképezni csak úgy érzem, mostanában nem tudok A-ról B-re vagy tovább jutni bizonyos téren. Mindig csak ugyanaz.  Várom, hátha megtörténik az amire régóta vágyom. Várom, hogy a szikra hirtelen belobbanjon, de nem. Az állapot stagnál. Akármit csinálhatok, akár fejre állhatok, ez már nem fog változni. Ez ilyen. Úgy érzem csak én töröm magam.

Nowadays (nem akartam szóismétlést ) olyan érzékeny vagyok… De komolyan. Ha sírnak egy filmben, nem kell sok s már én is sírok, ha olyan részt olvasok a könyvben már sírok, nem tudok végignézni egy híradót, mert sírnom kell, főleg azok miatt a verekedős, romás videók miatt. Mindenen elérzékenyülök. Ezek a pici kis aranyos állatok is:  a Sissy, a Böbő vagy Bákszi vagy Cinkes vagy egyéb nevekkel ellátott cica, a Göri vagy másnéven Mózes görény… Olyan aranyosak, megőrülök értük. Imádom őket. Nah, elég a nyálból.

Asszem mára ennyi. Őőőőőőő…….. ZZZzzzzzz…… pip pip pííííp………