Vége

… Úgy döntöttem befejezem a blogolást. Mostanában annyit csalódtam a körülöttem levőkben, a körülöttem levő kétszínűségben és álnokságban. De igazából nem ezért hagyom abba. Ez csak egy apró tényező. A blog annyira el tudja venni az ember eszét. Azt hiszem most csak tőmondatok lesznek. Szóval, csalódtam. Sok mindenben. Sok mindenkiben. Kipróbáltam ezt is, kész. Most mindenben rosszat látok. Elegem van szimplán mindenből. Kicsit le kell nyugodnom, és a kezembe kell vennem az irányítást az életem felett. Úgy éreztem kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, de ez nem történhet meg. Én vagyok az úr az én világomban. Nem parancsolgathat senki, bár kompromisszumokra mindig hajlandó vagyok.
Kell egy kis idő. Idő tisztázni dolgokat, érzelmeket, megoldani problémákat, de minden nagyon lassan megy, de nem az én érdekemben… Ha csak rajtam múlna, kegyetlen lennék, de nem lehetek, mert később úgyis visszakapnám az élettől. Én megpróbáltam jól élni az életem. De nem sikerült. Azt hiszem a legtöbb olvasó ezt nem érti. Csak anyu tudja. Ő mindent tud.
Nem akarok tovább szenvedni itt a gép előtt. Hamar befejezem ezt a bejegyzést és elfelejtem egy időre mindezt. Ezt a fertőt. Aztán esetleg később, hamár jobban leszek, akkor talán írok.

Anyu és én

Hmm… Hol is kezdjem. Pont most olvastam egy blogot, remélem nem baj ha idézek belőle: “Azért nem nagyon ismerek annál nagyobb szívást, amikor fater/muter olvassa a blogod, és még kommentel is. Tiszta gáz, le se tudnék írni semmit normálisan.”
Ezen a két mondaton sokat gondolkodtam. Vagyis nem sokat, mert nem kellett hozzá sok idő, hogy megint ismétlem megint rájöjjek, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen anyukám van. Mármint, aki mindent tud rólam. Egyszerűen minden egyes dolgot amit el lehet képzelni, na jó, persze határokon belül. Mindent elmondok neki. Nem is tudom, hogy tudott minket így felnevelni, hogy ennyire jó kapcsolat alakuljon ki közöttünk. Hárman vagyunk testvérek és mindhárman el tudunk mindent mondani neki. Olyan anyu, mintha a legjobb barátnőm lenne, csak vele nem megyek el bulizni, meg vele nem iszom le magam. De ha bármi van, bármi, a szextől kezdve a legkényesebb ügyekig, bármit meg tudok vele beszélni. A legnagyobb támaszom az életben. És bármi rosszat csinálok, akkor is azt mondja: Dzsina, ez nem helyes, te is tudod, de a lányom vagy és szeretlek és dönts úgy ahogy neked jó, a te életed!
Persze sokan gondolhatják, hogy ez tök gáz (hozzáteszem minden joguk meg van hozzá), meg így hogy írjon már le bármit is az ember, de szerencsére ez nekem nem okoz gondot. Sőt, inkább büszke vagyok, hogy ennyire jó kapcsolatom van anyukámmal, de nem csak anyukámmal, hanem az egész családdal, és valljuk be, ezt nem mindenki mondhatja el. Azt hiszem, az anyagiak ellenére mindenem meg van amim csak lehet (kivétel pár dolog azt most nem részletezem). Imádom anyukámat!!!! Örülök, hogy kommentel! Apu meg nem netezik, nem olvassa, de azt sem bánnám ha ő is olvasná, előtte sincs semmi takargatni valóm.

Meg egyébként is túlléptem már azon a korszakon amikor a kisgyerekek szégyenlik a szüleiket. Nem mernek átmenni velük az úttesten mert félnek, hogy az anyukák megfogják a kezüket, mert hát az tök ciki. De ez a “korszak” hamar elmúlt, vagyis inkább nem is volt, csak akkoriban mindenkitől ezt láttam, és azt hittem hogy ez a természetes. De már akkor is tudtam, hogy anyu csak egy van és az az én igazi igazi egyetlen anyukám, aki pótolhatatlan és nem szabad elveszítenem. Mert szeretem.

Nem akarom, hogy ezt a bejegyzést bárki is szurkálódásnak, piszkálódásnak vegye. Ezt már úgy is régen le szerettem volna írni.

Szeretlek Anyu!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Labdázós

Van ez a labdadobálós játék, aminek az a lényege, hogy hét dolgot elárul az ember a blogjában, ami titokszámba megy, vagy amit még nem tud róla a blog legtöbb olvasója, majd felkéri hét ismerősét, hogy ők is tegyenek hasonlóan.
Bocs, Réka, hogy kimásoltam a fenti részt, de jól van megfogalmazva.

Nos, én nem titkokat szeretnék megosztani ebben a részben, mivel onnantól kezdve azok már nem lennének titkok, sokal inkább olyan dolgokat írok le, amiket fontosnak, érdekesnek, idekellőnek tartok, vagy amit tényleg nem olyan sokan tudnak:

1.: Szóval: kiskoromban énekesnő szerettem volna lenni. Ez még most is így van. Tudom, hogy nincs jó és tiszta mégkevésbé különleges hangom, de imádok kornyikálni, és amit én művelek az tényleg csak kornyikálás. Az életem, 50%-át az éneklés teszi ki. Minden nap gyötröm a családtagokat, de főleg az osztálytársaimat… Szegények… Miket kell átélniük…

2.: Imádom a táncokat és szívesen táncolnék latin táncokat, vagy hastáncot, csak mint tudjuk minden húzós pénzekbe kerül. Szeretem a mozgást, a ritmust, de tudom, hogy úgy mint az énekléshez, hát ehhez sincs semmi érzékem, viszont talán máshoz van.

3.: Ez a más a hülyéskedés és a nevetés. Életem másik 50%-át a nevetés teszi ki. Aki ismer az márcsak tudja. Háháháháhháhháháhhá Imádok nevetni, ez az éltető erőm, és imádom azokat az embereket akik igazán meg tudnak nevettetni.

4.: Hirtelen nem is tudom mit írjak most. Milyen jó tulajdonságaimat… Nem is tudnám felsorolni… Annyi van…. Háháháh nem ám, csak most megint jó kedvem van, pedig ma jól elvették a kedvem. Akkor írok rossz tulajdonságot: nagyon sértődékeny lettem az utóbbi időben. Nem tudom, szerintem ez a sok stressz miatt lehet, de szerintem ez már így marad.

5.: Mindjárt elkészül a sült szárny. Nyami… 5-ödik dolog, amit fontosnak tartok most megemlíteni, hogy imádom a kávééééét!!!!! Az erőspaprikát és a fűszereket!!!!!!!!!!!!! IMÁDOM őket!!!!!!!!!!!!! Óóóó, a fűszeres, erős ételek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NnnnyYYAMMIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MEG A FINCSI KÁÁVVVÉÉÉÉÉÉÉ! Hops, a caps lock, bocsi

6.: Ami az én legnagyobb hibám, az hogy képtelen vagyok utálni embereket. Egyszreűen nem tudom elképzelni, hogy létezhet olyan, hogy valakit szívből utálunk. Pontosabban el tudom képzelni, csak átérezni nem. Szeretem az embereket. Nagyon naív vagyok és ezért sem tudom őket utálni. Persze vannak olyanok akiket nem kedvelek, vagy nem szeretek, vagy semlegesen érintenek, de még az utóbbi eset is ritka.

7.: Még egy rossz tulajdonság: elég kényes is lettem mostanában. Főleg a hideg miatt kényeskedem. Nem bírom a hideget, nyáron is szinte paplan alatt alszom, de szánkózni viszont akarok!!!!!! Ha jó a társ, a hideg nem számít!!!!!!!!! Annyira.

Hát szerintem csak ennyi, meg majd még úgyis írok dolgokat magamról. Mindenki szeret magáról beszélni, hát én is. Nem hiába van blogom.

Most úgy szeretek mindenkit. Mert egyvalaki mindig fel tud vidítani!! Köszönöm Ez most nem jelszavas, azt majd később.

Ja, ezt a kört itt megszakítom. Nincs hét ismerősöm akinek tovább passzolhatnám a labdát, akiket meg ismerek azok mind megkapták.

Védett: Szex és én, szex és álom, szex és más

Ez a bejegyzés jelszóval védett. A megtekintéséhez add meg a jelszavad:

Jelszó:

1 2 3 4

1.: Érdekes, hogy a blog mennyire más személyiseget tud kialakítani egy emberről mint amilyen valójában. Csak olvasgatok blogokat, közben ismerem a szerzőjüket és egészen más dolgok jönnek le a bejegyzéseken keresztül. Egyes emberek kitűnően tudják fedni hibájukat és kidomborítani erényeiket. Nem azt mondom, hogy a blognak arról kell szólnia, hogy a szerzőnek milyen hülyeségei, hibái vannak, sőt. Nem tudom, lehet, hogy az enyémből is mondjuk csak jó tulajdonságok látszanak, ezt nem tudom megítélni, viszont azt, hogy ismerek embereket, akik teljesen mások blogon kersztül mint élőben azt igen. Például beállítják az egész világot ellenségükként, meg hazugként, és persze sajátmagukat a megalázott kis ártatlan szerepébe helyezik. Gondolom ezt nem direkt csinálják, csak éppen nem veszik észre mi folyik körülöttük. Utálom a vak embereket. Akik nem látják mi történik, csak a saját világukkal vannak elfoglalva és kismértékben sem alkalmazkodnak a környezetükhöz, mert elvárják azt, hogy mindeki más alkalmazkodjon hozzájuk. Rosszul fejeztem ki magam. Én nem utálom őket, mivel én senkit nem tudok utálni – sajnos – inkább szánalommal tekintek ezekre az emberekre.

2.: Ezernyimilliárd a tanulnivaló, és nem tehetek róla, ha egyszerűen nincs másra időm és energiám. Annyi ember van akihez szét kéne osztódnom. Ezt sokan nem értik. Mindenki csak azt mondja: az embernek arra van ideje amire szakít. Ez nem igaz. Nincs annyi idő a világon amit be tudnék osztani. Fizikai képtelenség. Bocsánat ha ezzel valakit megsértek, de most az érettségi a legfontosabb mint már írtam párszor. Nem ronthatom el ezt az évet. Tanulni akarok ha azt akarom, hogy legyen belőlem valaki, ugyanis nekem nincs gazdag apukám aki a seggem alá rakjon mindent amire szükségem van. Nincs aki lefizesse a tanárokat, hogy szépen javítsák az érettségimet. Mindenért sajátmagamnak kell megdolgoznom. És mindenki csak megsértődik mert nincs rájuk időm. Annyi emberre kellene hogy legyen time (nem akartam megint szóismétlést ), de nincs. Egyszerűen nincs. Ne haragudjatok!

3.: Annyi mindenről akartam írni, de a felét elfelejtettem.

4.: MATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEKMATEK SEGGGÍÍÍÍTTTSSSSSSÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Előző utáni

Az előző bejegyzésemet tegnap este írtam telóról, csak valahogy nem jelent meg, de most itt gépen megtaláltam a drafts-ok között és publikáltam. Gondoltam, ezt leírom, hogy úgy olvassátok azt a bejegyzést, hogy tegnap este már nagyon fáradt voltam.

Most nincs cím

Végülis: táncpartnerem: Zoli. Nincs mit mondanom. Muszáj lesz neki. Nem hagyhat sz*rban. Habár ezt már meg kellett volna szoknom. Mármint azt, hogy az emberek sz*rban hagynak. Valahogy mindig én jöttem ki rosszul a dolgokból. Pl.: mikor az “ellenségeimért” álltam ki. Érdekes, hogy én soha nem kaptam tőlük viszonzást nehéz helyzetben. Néha kezdem megunni azt, hogy kiállok minden hülye, sz*r emberért, akik sz*rt sem érdemelnek. Minek csinálok ilyeneket? Mi a francnak foglalkozom más szükségével és érdekeivel??? Mikor felét sem kapom vissza. Ezt is leakartam írni. Most nagyon fáradt vagyok. Nem akarok idegeskedni, csak aludni és álmodni szeretnék. Valami szépet és varázslatosat. Rájöttem, hogy nagyon fontos számomra az álom. Egyfajta menekülési alternatíva. De nem menekülhetek a valóságtól, a kihívások elől. Csak néha az ember nehezebben bírja, és a könnyebbik utat választja.
That’s the way, aha I like it! Asszem így van. Ez a dal jár az eszemben, meg még egy-két dolog.

Zzzz!!!

Kora reggeli idegroham!!!
Elegem van!
Miért kell az ember életét megnehezíteni??!!

Színek

Azt hiszem- az előző bejegyzésemet folytatva -ezek a színek tudják most legjobban leírni azt az izgalmat amit az imént leírtam. Vicces ez a rózsa, illik az egyéniségemhez amikor persze jókedvű vagyok. Most egészen jól érzem magam, de nagyon unatkozom. Végül nem mentem el bulizni, úgy terveztem ki megyek este sétálni, de nincs kedvem már ahhoz, meg félek egyedül. Talán véletlenül elrabolnak. Vagyis nem véletlenül szokták az embert elrabolni, hanem direkt, de ez most részletkérdés. Unatkozom!!! Mit csináljak, nincs kivel beszélgetnem msn-en. Fáradt is vagyok kicsit. Lehet, hogy el kellett volna menni?? Majd legközelebb. Már mindegy! Úgyis álmos vagyok.

Dolgok

Hmmm… Szombat. Ma reggel egészen korán felébredtem a hétvégi ébredésekhez képest: 07:23- kor. Ez elég korainak minősül.
Mostanában eléggé izgatott vagyok: szalagavató: tanárparódia, osztályfőnöknek szánt meglepetés, tánc, táncpartner keresés, after party ; akkor: itt a kicsikutyus, olyan édes, úgy szeretem ; aztán: Zolis meg nem Zolis dolgok ; érettségi: november van és számtechból csak 2 órám volt ; továbbá: este elmenjek bulizni vagy ne ; van egy jó könyvem: történet: pasi kiszeret a nőjéből, 10 éven keresztül nem is beszélnek és alig találkoznak egymással mert a pasi újságíró és járja a világot, de 10 év után kiderül, hogy a nője kerítőnő és a saját lányát is beállítja prostinak. Eléggé elmélkedős és részletes a könyv az eleje fele, de egyben izgalmas is. Tetszik a fogalmazásmód, remélem lesz időm kiolvasni. Az is zavar most, hogy kötelezőt kéne inkább olvasni, és én azt olvasom. Majd akkor párhuzamosan. . Ez az izgatottság nem igazán rossz értelemben értendő. Egy része boldog izgatottság, mint amikor a gyermek egy nappal a Karácsony előtt azon izgul, vajon mit kap ajándékba. Ó, azok a régi szép idők. Milyen jó is volt. A karácsonyfa előtt állva a családdal mikozben szól a Mennyből az angyal, és szinte már izzadtam (sőt nem is szinte, hanem tényleg izzadtam) a boldogságtól és az izgalomtól. Az év fénypontja a Karácsony. A legbensőségesebb, és a legjobb családi érzés ami csak lehet, persze a veszekedések utáni kibékülés után, nem inkább előtt.
tehát, fele izgalom a boldogságnak fele pedig az idegeskedésnek tudható be. Úgy érzem olyan nagy energiák halmozódtak fel bennem, amit le sem lehet vezetni. Egyszer örömkitőrés máskor síróskitörés. Na, de most nem akarom elrontani a kedvem, úgyhogy nem írok több negatív dolgot.
Megyek és olvasom ezt az új könyvet, ami egyébként már nagyon régi, közben játszok a kis Sissy hercegnővel, a legszebb tacsival a világon, aki díjnyertes családból származik. Olyan büszke vagyok rá!!! Olyan szép kislány!!!! ÚÚÚÚÚgggyyyy, szeretem!!!!!!!!
Örömkitörés!!!

Táncpartnert keresek

Hát, úgy néz ki, hogy nem a Zolival fogok táncolni a szalagavatón.
Nem akarom, hogy mindenki csesztesse azért mert nem táncol velem. Értsék meg az emberek, hogy van aki egyszerűen nem ilyen, és nem szeret táncolni, pláne ilyen táncokat (keringő).
Én nagyon örülök, hogy rám ill. a partneremre osztották a “főszerepet”. Szeretem a kihívásokat, és eleget akarok tenni, ha már egyszer én kaptam+ a partnerem ezt a szerepet.
Szóval most akkor táncpartnert keresek jövőhét elejéig. Aki szeret táncolni, és szereti a zenét, vagy valaha is táncolt bármiféle táncot, bármit, értem ezalatt a discoban való táncot is, annak meg sem kottyan megtanulni. Nem nehéz a tánc, nagyon egyszerű!!!
Jajj, ez az édes kiskutya ami lett nekünk. Annyira szeretem!!! Ennivaló!!!

Sissy

Ma megérkezett a család új kedvence. A legaranyosabb tacskó amit életemben láttam. Sissy 3 hónapos tacskó, Chocolat és Golf vérvonalból. Nagyon édes, és imádnivalóan selymes szőre van. Már most imádom!

Blue sunshine

Imádom a kékszínt. Szeretnék kapni egy kékszínű rózsát! Élőben még nem is láttam olyat.
Négyes lett a törim! Ez jó hír, de rossz hír is mert egy ilyen gyenge dogára kaphattam volna jobbat is, vagyis írhattam volna jobbat is.
Blue sunshine

Csoki

Vettem néhány édességet: 2 csomag smarties, 1 sztracsatellás boci, 1 milka dessert (a legkedvencebb kedvenc) 2 db. karamellás tesco-s csoki 1 milkatúrórudi 1 twix.
Persze ezt nem ma akarom megenni, mondjuk ezt terveztem de egy csokitól is elkezdett fájni a hasam.
Végre volt a Tesco-ban chilis milka, meg is kóstoltam (ott), de nem ízlett, ezért nem is vettem belőle.
Remélem a csoki jó a lelkisebekre. Legtöbbször nem szokott elég lenni, de most sokat vettem, hogy jó gyorsan gyógyuljon.
Bízok a csoki erejében!
Csoki erőőőőő!!!! Wáhháháháháhá

A jel amire vártam

Hmmm… A legutóbbi bejegyzésemben azt írtam, hogy jó lenne kapni egy jelet, hogy merre induljak, mi legyek ha nagy leszek.
Azt hallottam, hogy ugye az ember az álmaiban sokmindenre választ kap, csak elalvás előtt a kérdésre kell koncentrálnia várni a hatást, vagyis a választ, a jeleket az álomban. Na, hát én feltettem magamnak, ill. a “magasabb” energiáknak a kérdést: “Mi leszek ha nagy leszek, mivel foglalkozzak nagykoromban?”, aztán nemsokára elaludtam. Több álmom is volt, de mindegyik más. Először is arra emlékszem, hogy az első álmomban gyerekekkel foglalkoztam valami suliszerűségben, de ez homályos, annyira nem emlékszem. Aztán valami olyan volt, hogy árultam valamit az utcán, valami kaját, talán popcorn-t, de ez nem biztos. Később pedig valami befolyásos gazdag ember lányát sminkeltem, tök egyedi volt a smink (hozzáteszem másokat utálok sminkelni), ja és valami fekete szuperautója volt az embernek, amire majdnem ráestem mikor kimásztam az ablakon. Aztán valami olyan szemhéjfestékkel festettem be a hajam ami egyfolytában változtatta a színeket, így volt piros, kék, rikítózöld, citromsárga a hajam. Nekem tetszett, de nem tudom miért pont szemhéjra való festék került a hajamra. Aztán megismerkedtem valami fiatal buszsofőr gyerekkel, aki elvitt valahova jó messzire ahol laktam, és miattam elkésett a munkájából. Aztán, mikor otthon voltam, akkor tök sötét színek vettek körül. Kint voltunk a kertben és ástunk valami tök szabályos gödröt, aztán felébredtem. Ebből döntsem el mi leszek, ha nagy leszek?! Kicsit keszekuszák az álmaim, de én nagyon szeretek álmodni, és általában amikor nem vagyok olyan jól (lelkileg) akkor az álmaimba menekülök, és mindig várom már az estét, hogy álmodhassak. Mikor hallottam, hogy tudom befolyásolni az álmaimat, akkor ezen nagyot nevettem, mert soha nem sikerült. Például ha valami szélén, mondjuk egy szakadék szélén jártam, akkor tuti, hogy beleestem. Aztán megpróbáltam kontrollálni az álmaimat. Nagyon nehéz volt. Mindig éber voltam álmodás közben és irányítottam az eseményeket. És képzeljétek, idővel sikerült. Már nem esek bele a szakadékokba, és ha baj van, akkor mindig ki tudom védeni, ill. meg tudom védeni magam. De ez hosszas gyakorlás eredménye. Eleinte mindig arra ébredtem, hogy irányítani akarom az álmom, de mindig nagyon fájt tőle a fejem, az izmaim megfeszültek, a kezem mindig ökölbe volt szorítva. Ma már minden jó, ha rosszat álmodok, azonnal fel tudom kelteni magam.
Biztos sokan nem hiszik el ezeket a dolgokat, mert nem fogékonyak vagy nagyon szkeptikusak. Azt hiszem az álom az egyik legjobb védelmező hely ahova az ember menekülhet, vagyis ahova én menekülhetek.
Hát már megint nem akartam ilyenekről írni.
Ja, amúgy ma sokat tanultam.