Archive for 2008. Április

h1

Bármi

2008. Április 27.

Kár, hogy em írhatok le ide bármit.  Elég fura lenne, ha miden titkomat ide írnám le. Ez amolyan publikus blog. Olyanokat nem teszek közzé amiből bajom származhatna (igaz bármibe bele lehetne kötni, ha akarná valaki, de szerintem nincs mibe).

Vannak olyan dolgok amiket legszívesebben szétkürtölnék mindenkinek és még publikus is lenne ha…. Az a baj, hogy ott a ha, és nagyon sok van belöle. Ha nem lenne ez, ha nem lenne az, ha ez lenne, ha az lenne, akkor leírhatnám. De így nem.

Így hát marad az a két-három ember akivel megtudom ezeket beszélgetni. De jobb is, mert eléggé szélsőséges érzéseket váltana ki az emberekből.

Most csak ennyit akartam.

Fáj a hasam a hashajtós teától. :)

h1

Sajnálom

2008. Április 18.

Hát igen. Én meg azokat az embereket sajnálom akik ocsmány beszéddel próbálják magukra felhívni a figyelmet. Meg innen is látszik mennyire ismerik pontosabban mennyire nem ismerik egymást az osztálytársak.

h1

Reneszánszunkat éljük egy tánc erejéig

2008. Április 6.

A Comenius Bál nyitótáncát a kedves osztályom csinálta idén. Szerintem nagyon jól sikerült. A videón ritkán látszom, de az osztály egésze és az összhatás a lényeg!!!! :D

h1

Hermafrodita liba….

2008. Április 6.

Ezt komolyan alig tudtam elhinni.

Volt egyszer egy libánk, akit nagyon szerettünk,  Tetü (rövid ü-vel!) volt a neve. Sajnos ezt a kis libucit a többi kis libuci nem fogadta be. Sem a fiúk, sem a lányok nem érezték úgy, hogy egy légtérben  szeretnének élni vele, ezért sokat csipkedték szegényt, míg végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy el kell különítenünk a kicsikét a saját érdekében. Nagyon sokszor volt közöttünk ez a libu, ott mászkált az udvaron és mindig jött utánunk. Olyan aranyos volt sárga korában!!!! De aztán ős is nőtt, nőtt és nőtt. Akkor már nem volt annyira aranyos, de még ekkor sem fogadta be a többi kegyetlen liba. Szegény olyan vékony volt, hogy csak a tollai tartották egyben. A mamám eltervezte, hogy el kezdi tömni, hízlalni, hogy legalább boldogan (kövéren) haljon meg, meg hogy azért mi is jól lakjunk. Sajnos nem lehetett rendesen megtömni, mert olyan vékony volt a torka, hogy csak pár szem kukorica csúszott le rajta, ezért le lett vágva. A mamám boncolás közben egy igen érdekes dologra figyelt fel. Azt vette észre, hogy ennek a libunak, heréi és tojásai (rendes libatojásai, pontosabban a tojásnak való hely v. vmi ilyesmi) is vannak. Ez azt jelenti, hogy ez a kicsi kis libu egyszerre volt fiú és lány is! Ez olyan hihetetlenül hangzik. Pont velünk esik meg ilyen? Ez olyan jó!!!!!!!!!! És vicces!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Természetesen ahogy az embernél, úgy ez az állatoknál is előfordul, tehát nem kéne ennyire meglepődnöm rajta, de hát annyira jó, hogy pont nálunk történt ez meg. Mindig csak a tv-ben látok ilyesmit.

h1

Emlékeztető

2008. Április 2.

Ezt a bejegyzést, az egyik osztálytársam kommentjeiből másoltam ki (én írtam neki, mert rossz kedve volt és ez egy lökést adott ahhoz, hogy leírva is meglegyenek az érzéseim életem egy nehéz időszakáról).

……! Nem akarom neked megmondani, hogy élj, hogyan cselekedj, csak 1 tanácsot tudok adni! NE veszítsd el az uralmat az életed fölött! Régen, mikor nekem is rosszul alakultak a dolgok, nem tudtam hova fordulni, mert olyan gondjaim voltak ami egy átlag embernek, és ha ezt valakinek kibeszéltem, akkor kinevetett vagy ilyesmi, de akkor ezek voltak a legnagyobb problémáim, csak ezekkel tudtam foglalkozni, és egyszer csak azt vettem észre, hogy majdnem eltűntem a mélyben. Teljesen depressziós voltam, nem részletezem a többi tünetet, mert szeríntem el tudod képzelni. Szóval egyszerűen lecsúsztam, s azon kaptam magam, hogy Oh, my God! hisz mindjárt elveszek! eltűnök! Azt hiszem ez volt életem lehető legroszabb időszaka. Rosszabb volt minden veszekedésnél, bármi másnál, mindennél!!! A LEGROSSZABB! De rájöttem, hogy ez nem jó! Ez ellen tenni kell! Más nem változtathatja meg az életemet, más nem segíthet, senkire nem számíthatok, mert ez az én életem, NEKEM kell azért tennem, hogy jó legyen, NEKEM! NEM másnak! NEKEM! Ígyhát megpróbáltam változtatni. Ezután mindig a hülyéskedésbe menekültem, mert amikor “hülye” voltam, akkor nem fájt. Gondolom érted milyen fájdalomra gondolok. Ekkor lett minden jó és szép. Azóta vigyázok arra, hogy véletlenül se essek ugyanebbe a hibába, mert nekem nincs szükségem arra a légkörre ami akkor volt. Nem kellett az önsajnálat, mert minden az miatt voltam, mert annyira belemerültem magam sajnálásába, hogy alig tudtam kimászni belöle {nem volt könnyű abbahagyni a vagdosást, szúrkodást stb.,de ezeket ne próbáld ki ha lehet, még akkor sem ha jó érzés (nekem jó érzés volt)}, szóval elkezdtem inkább másokkal foglalkozni. Segítettem másoknak, oda figyeltem másokra, sokat kutyáztam, természet stb. Így kerültem ki ebből az egészből. Tudom, hogy sok ember van, akinek nem ez jelenti a mély pontot, de nekem ez is elég volt ahhoz, hogy megutáljam azt az érzést ami akkor volt. Így hát sokat nevetek, megpróbálok nem foglalkozni a problémáimmal, nem is veszek róluk tudomást, bár néha annyira összegyűlik, hogy az csak na, de ilyenkor egy kiadós sírás mindent helyre tesz.
Lehet, hogy most kicsit negatívan látom, a dolgot, de már csak azért is leírtam ezt, mert magam előtt is tisztázni akartam az érzéseimet, nehogy elfelejtsem, hogy még egyszer ez nem fordulhat elő, és nehogy elfelejtsem azt, hogy célok mindig vannak és lesznek az életünkben, még akkor is, ha valami éppen eltekarja és éppen nem látod tisztán! Zavard el a ködöt és törekedj, hogy ne csak az elképzeléseidben legyenek azok a célok, hanem azon a listán, amiket már megvalósítottál. Így kerülhetsz feljebb és feljebb az életedben. Ja, és egy utolsó: ha valamit rosszul csinálsz, ne azt nézd, hogy az rossz, hanem fogadd el, élj együtt a cselekedeteiddel és törekedj a legjobbra, mert csak így lehetsz a legjobb! Ne nézz hátra!!!!!
Ezt ne kioktatásnak vedd, de örülök, hogy leírtam, mert magamnak is egyfajta bíztatás!
:D :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
ALWAYS LOOK ON THE BRIGHT SIDE OF LIFE!!!!! :D :D:D