Feloldozva
Február 9, 2008 at 1:08 pm | In Uncategorized |Tags: öröm, felszabadultság
Életem egyik legfontosabb és egyik legmegnyugtatóbb beszélgetését vittem ma véghez. Szerintem az egyik legszerencsésebb embernek tudhatom magam az egész földkerekségen. Mindent megbeszéltem ma anyukámmal, annyira megnyugtató, hogy ugyanúgy gondolkoznuk dolgokról. Ettől a beszélgetéstől szinte már teljesen elmúltak a feszengéseim, sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és új erővel vághatok neki a napnak, vagy talán az életnek. Sokkal pozitívabbnak látok most mindent. Erre vártam már nagyon régóta. Először azt hittem, hogy mérges rám az ügy miatt, de kiderült, hogy ő sem és én sem mertünk közeledni egymáshoz e dologgal kapcsoltban. Már kezdtem azt hinni, hogy elvszítem, ami számomra a legfontosabb, de most, most minden jobb. Anyukám a legfontosabb számomra. Ő mindig az anyukám marad és talán az egyetlen lelkitársam. Végre feloldozva érzem magam!
3 hozzászólás »
A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI
Szólj hozzá
-
Kommentek
subrosa1 on Ja és Nóri… Rugolabnyusz on Ja és Nóri… subrosa1 on Álmok subrosa1 on cica 
norikochan on Magamról néhány gondol…
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
Tényleg szerencsés vagy, hogy anyuddal ilyen viszonyban vagytok. Amikor erről mesélsz, mindig eszembe jut, hogy én vajon hol ronthattam el, vagy egyáltalán én vagyok a hibás? Mindegy lényeg, hogy én soha nem tudtam anyuval semmit megneszélni, sőt, az utóbbi években egyre inkább eltávolodtunk egymástól. Olyan jó lehet Neked, hogy jó a kapcsolatod az egész családoddal. Kívánom, hogy ez maradjon mindig így, és legyél mindig nagyon boldog!
Hozzászólás by vackorpitypang — Február 17, 2008 #
Nem hinném, hogy te vagy a hibás. Lehet, hogy olyan természete van, vagy csak még nincsenek olyan tapasztalatai, vagy talán még ő sem tudta az anyukájával megbeszélni a dolgokat, vagy jó anya-lánya viszonyt kialakítani vele. Mindenesetre szerintem próbálkozni kell, vagy egyértelműen megmondani neki, amikor csak ti vagytok, hogy mi a helyzet, mért alakult így, és mit szeretnél. Ez nagyon nehéz feladat, főleg most megpróbálni. Már régen ki kellett volna alakítani azt a bizonyos kapcsolatot. Az is lehet, hogy bátortalan volt, vagy nem érzett rá késztetést vagy ilyesmi. Én azért kíváncsi lennék mitől vált ilyenné a kapcsolatotok. Próbálkozz, de csak óvatosan, nehogy rosszul süljön el a terv!
Hozzászólás by subrosa — Február 18, 2008 #
Nem hinném, hogy te vagy a hibás. Lehet, hogy olyan természete van, vagy csak még nincsenek olyan tapasztalatai, vagy talán még ő sem tudta az anyukájával megbeszélni a dolgokat, vagy jó anya-lánya viszonyt kialakítani vele. Mindenesetre szerintem próbálkozni kell, vagy egyértelműen megmondani neki, amikor csak ti vagytok, hogy mi a helyzet, mért alakult így, és mit szeretnél. Ez nagyon nehéz feladat, főleg most megpróbálni. Már régen ki kellett volna alakítani azt a bizonyos kapcsolatot. Az is lehet, hogy bátortalan volt, vagy nem érzett rá késztetést vagy ilyesmi. Én azért kíváncsi lennék mitől vált ilyenné a kapcsolatotok. Próbálkozz, de csak óvatosan, nehogy rosszul süljön el a terv!
Hozzászólás by subrosa — Február 18, 2008 #