Tavasz!!!!!

Végre itt a várvavárt TAVASZ!!!!! Zsongás és buliiiiiiii! Na persze nem abban az értelemben, amire egyesek gondolnak. Semmi különös nem fog továbbra sem történni. Elmegyek a barátaimmal koncertekre, ha minden jól megy, esetleg a Buffival meg a Rékával is eljutunk a Vesztegig. Jó lenne, de most nem gondolhatok másra, csak a tanulásra. Nagyon rossz lett a félévim (4,1-es átlag), ez nem elég az ösztöndíjhoz. Sokat kell javítanom, de olyan nehéz ha az ember mindig másra, édesebb dolgokra gondol… Azt akarom, hogy itt legyen már a nyár!!!! Még soha nem akartam ennyire dolgozni. Alig várom már a nyüzsgést, a sok ismeretlen embert és hogy beszélhessek angolul. Már előre látom, mennyire ki leszek készülve következő évben is, mert úgy tervezem, hogy mégtöbbet fogok dolgozni, mert kell a pénz. Csak az a baj, hogy tavaly nyáron is csak kb. 10-12 napot nem dolgoztam, s akkor is esőben voltam otthon. Jövőre le akarom tenni a jogsit, és a nyelvvizsgát angolból és németből is (remélem ezek még az érettségi előtt teljesülnek).

Szóval most éppen minden szép és jó, és cool meg minden. Remélem sikerül jóra megszerkesztenem a főnökömék zenekarának weblapját.

Valentin nap

Ó, képzeljétek! Már több mint két és féléve van barátom, nyáron leszünk három évesek. Nem fogjátok kitalálni mit kaptam tőle Valentin napra. Pontosabban ha ismereitek kitalálhatjátok: SEMMIT! Jó kis ajándék mi? Még azt sem mondta, hogy boldog Valentin napot, vagy valami. De le****om!!!!!! Mondjuk nem sz**om, le mert akkor nem írnék róla, akkor csak megpróbálok csendesen szenvedni, úgy hogy ne látszódjon annyira. Erőm sincs megbeszélni a dolgokat. Minek??? Úgysem változna semmi!!!! Amúgy a két és fél év alatt egyszer sem kaptam tőle virágot!!!! Egyszer sem!!! Az előző Valentin napra sem kaptam semmit. Nekem nem az kell, hogy drága holmikat vegyen, de egy virág nem kerül semmibe, főleg tavasszal!!!! Ez a mi nagy kapcsolatunk!!!

Beginning of a new life

Fantasztikusan éreztem magam a tegnapi koncerten. Végre egy kicsit kikapcsolódtam, és jólérezhettem magam. Eddig úgy éreztem egy kalitkába vagyok zárva, de a barátaim kimentettek még időben. Nem szoktam szórakozni járni szinte sehova, de most nekem is szükségem van erre, pontosabban az “élésre”. Jó volt a tegnap este az egyszer biztos. Emlékezetes…

Most tök rosszul érzem magam, egyfolytában szédülök, de holnap megkapom a vizsgálat eredményeit, és kiderül, hogy mi a bajom, remélem….

Feloldozva

Életem egyik legfontosabb és egyik legmegnyugtatóbb beszélgetését vittem ma véghez.  Szerintem az egyik legszerencsésebb embernek tudhatom magam az egész földkerekségen. Mindent megbeszéltem ma anyukámmal, annyira megnyugtató, hogy ugyanúgy gondolkoznuk dolgokról. Ettől a beszélgetéstől szinte már teljesen elmúltak a feszengéseim, sokkal felszabadultabbnak érzem magam, és új erővel vághatok neki a napnak, vagy talán az életnek. Sokkal pozitívabbnak látok most mindent. Erre vártam már nagyon régóta. Először azt hittem, hogy mérges rám az ügy miatt, de kiderült, hogy ő sem és én sem mertünk közeledni egymáshoz e dologgal kapcsoltban. Már kezdtem azt hinni, hogy elvszítem, ami számomra a legfontosabb, de most, most minden jobb. Anyukám a legfontosabb számomra. Ő mindig az anyukám marad és talán az egyetlen lelkitársam. Végre feloldozva érzem magam!

Csak úgy

Semmi kedvem sincs most  blogolni, de csak most van időm rá. Nem történnek velem mostanában izgalmas dolgok amik publikusak lennének. Csak úgy vagyok, és vagyok meg vagyogatok. Idegeskedem össze-vissza, ami a szervezetemre is hatással van (elég pozitív, és fogyasztó hatással ). Elegem van a sok idegeskedésből , de ez csak az én bajom, saját magam idézem elő a bajokat. Próbálok semmi fájdalmassal nem foglalkozni. Csak szeretni akarok, ÉLNI akarok!! ÉLNI és kész!! Ennyi!! Bulizni, szórakozni, lenni, örülni, akarni, nem akarni, szexelni hatalmasakat, édességet enni, likőröket inni, nevetni, kiadósat sírni, hogy többé ne kelljen, aludni, sokág fenn lenni, filmet nézni, lovagolni. Ez olyan különös???  Ezt nem tilthatja meg senkisem.

Fontos

Úgy gondolom, ez egy fontos nap volt az életemben. Illetve az egyik fontos nap, amikor is rájöttem, hogy nem kell nekem a lelki fájdalom. Köszönöm szépen megvagyok nélküle, de sajnos fizikailag is rosszul érzem magam a gondok miatt. Szerintem azért vagyok vidámabb sok embernél, mert nem akarok foglalkozni a problémákkal, viszont mindenkinek vannak olyan pillanatai amikor úgy érzi, hogy az egész világ terhe a nyakán lóg. Mindig rájövök, hogy ezek olyan pici és jelentéktelen dolgok, amikkel nem éri meg foglalkozni. Nem kell nekem a depresszió, csak gond nélküli életre van szükségem, vagy legalábbis kevesebb gondra. Mindegy el akarom felejteni a gondokat. Sajnos ezek olyan problémák amikről én tehetek, de próbálok túljutni rajtuk, bármily nehéznek is látszik -e feladat. Nem illik hozzám a rosszkedv, ezért nem fogok ezentúl panaszkodni, csak a jó oldalát fogom nézni a dolgoknak, és megszabadulok az üldözésimániámtól.

Jó kedv lesz a jelszavam, de még nem tudom mikor kezdődik el… Lehet, hogy lépnem kéne.

Erre a bejegyzésre nem kérek kommenteket ha lehet! Köszi