Kavalkád

Úhh, ma olyan őrült voltam. Egyáltalán nem bírtam magammal. Egyszerűen képtelen vagyok normálisan viselkedni amikor felpörget a közösség.

Nem tudom mi legyen a nyári munkával!!! Ma találkoztam a magyar tanár unokahúgával és mesélt a hajós munkáról. Elég kemény lenne ha elvállalnám, viszont igencsak jövedelmező mint pénz, mint tudás szempontjából. Ha azt vesszük keresek kb.300.000ft-ot a büfében, ami közel van, és bizotnságos, de még egyéltalán nem biztos, hogy idén is üzemelni fog, vagy keresek kb. 400.000 ft-ot, kemény munkával, élettapasztalattal, nagyobb nyelvtudással, kisebb biztonságban. Még nem tudok dönteni.

Elegem van abból, hogy azok között az emberek között nem tudok max. teljesítményt nyújtani, akik előtt bizonyítani akarok. Nem hogy max. teljesítményt, de egyáltalán semmit nem tudok ilyenkor nyújtani. Soha nem jutnak eszembe a szavak és nem tudok gyorsan és helyesen beszélni pl. de nagy a hajad helyett hasad-ot mondok, meg ilyenek. Fel fogom vágatni a nyelvemet, mert úgy nem fog megakadni, és gyorsabban fogok tudni beszélni. Annyira zavar, hogy nem tudok kimondani egyes szavakat ha sietek.

A tudás nem minden, ha valaki gyakorlatlan mindenben. Viszont a gyakorlatias emberek sem érnek el sokat tudás nélkül, ezért kell a kettőnek egyszerre érvényesülnie EGY SZEMÉLYBEN!!!A gyakorlatiasság egy idő után kialakul némi gyakorlással, de a tudás? Azt nem lehet gyakorolni, ahhoz adottság kell.

Ezt majd egyszer kifejtem bővebben, de most nincs hozzá kedvem.